Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

letekre koncentrálódott, lassanként mindinkább helyt adott a többlakásos, szabadon álló beépítési módnak. A két világháború között a külső kerületekben, elsősorban Zuglóban, Kőbányán főként kisebb igényű bérházak és családi házak épültek. A főváros által épített „szükséglakótelepek", a ,,kislakásos bérházak" és a néhány száz lakásból álló „kislakásos lakótelepek" legnagyobb része is ezekben a kerületekben létesült. A lakásépítéssel párhuzamosan az ipari fejlődés is zömében a külső kerületekre koncentrálódott. Kőbánya, a külső Ferencváros és Lágymányos területének egy részét a két világháború közötti építési szabályzatok ipari telepítés céljára jelölték ki, de Angyalföld is ebben az időben vált iparral vegyes lakóövezetté. A két világháború között a családiház-építés helyét, módját, színvonalát nagy mórtékben az éjnttetők társadalmi helyzete határozta meg. A budai hegyvidék villanegyedei, a Rózsadomb, Pasarét, Istenhegy elsősorban a vagyonos polgárság családiházépítési területe volt. A Farkasrét környékén, a Hármashatár-hegy alján, a Kis-Sváb-hegy, a Sas-hegy lejtőin inkább a polgárság középrétegei települtek, amíg a pesti oldalon: Zuglóban, Kőbányán a kispolgári és kisiparosréteg vett telket és épített kisebb igényű családi házakat. A peremkerületek családiházas telkeit a kisiparosok, az üzemi munkásság legjobban kereső rétegei és a telkükön háztáji művelést is folytató nyugdíjasok vették. A régi római település helyén épült Óbuda Budapesttel egyesítése után is nagymértékben meg- Ólmda őrizte önálló jellegét. Ennek elsősorban földrajzi és közlekedési okai voltak. Óbudát a Józsefhegynek csaknem a Dunáig érő vonulata választja el Budától, amellyel csak a keskeny Újlakiszűkület köti össze. A pesti oldal munkahelyeivel — egészen az Árpád-híd megépítéséig — csupán hosszadalmas, kerülő utakon át volt kapcsolata. Fejlődése a két világháború között minimális volt. Óbuda belterületére a rendezési terv az Árpád-híd óbudai hídfőjére kiírt pályázat után, 1938ban készült el. Hézagos-keretes rendszerű belépítése túlzsúfolt, ahol nagyobb tömbök alakulnak, belsejükbe házsávok építését tervezik. A Vörösvári út eredeti vonalától eltérítve kapcsolódik a forgalmi csomópontba. Az 1937. évi tervpályázat alkalmával az Olgyay fivérek által felvetett gondolat — a két amfiteátrumot összekötő egyenes útvonal, a „Via Ántiqua" - népszerűvé válása a Közmunkatanácsot a rendezési terv átdolgozására készteti. Az új terv szerint a Szentendrei út folytatását alkotó, 40 méter széles útvonal az amfiteátrumnál két ágra szakad, majd újból egyesítve a Zsigmond térnél kanyarodik ki a Duna-partra. Óbudának ma elismert műemlékeit, a Zichy-kastélyt, a klasszicista zsinagógát, a Lajos utcai középkori lakóházat a tervek nem veszik figyelembe. Nem indult meg Óbuda belterületén jelentősebb építkezés, csupán az Újlaki-szűkületben és a Bécsi út közelében épült néhány lakóház. Régészeti és várostörténeti szempontból jelentős akció volt a katonai amfiteátrum feltárása és műemléki restaurálása. Az amfiteátrum városképi érvényesülését akadályozta a műemléki feltárás előtt közvetlen közelében épült Árpád Gimnáziumnak egyébként modern hatású épülettömbje. A második világháború alatt épült a Vörösvári út közelében a Hunor utcai kislakásos telep. Óbuda külső területei viszonylag nagyobb arányú fejlődést mutatnak. A Szépvölgyi út kiépítése nyomán családiház-építkezés indult meg a Ferenc-hegy északi lejtőjén. Az esztergomi vasútvonaltól északra fekvő Római-part a két világháború között a főváros vízisport-területévé vált. 1935 —38-ban kiépült a Nánási út; a Duna-partra csónakházak, a Szentendrei út és Nánási út közé családi házak települtek. Az üdülőterület túlterjedt Budapest akkori határán. A fokozódó igények hatására — ugyancsak a határon kívül — a hőforrások vizének felhasználásával két nagyszabású strandfürdő-telep létesült: a csillaghegyi Árpád fürdő és a római-parti Pünkösdfürdő. Az első világháborút követő időben Budapest északi külvárosa, az Újlipótváros és Újpest Angyalföld között fekvő Angyalföld csaknem egészében rendezetlen volt. Üzemek, üzemi raktárak katonai laktanyákkal, üres területekkel, ideiglenes jellegű épületekkel váltakoztak. Csupán a Nyugati pályaudvar és az Újpestre vezető Váci út környéke épült be sűrűbben, az ipari üzemek mellett a soklakásos munkásházakkal. A többi észak—déli út vasútvonalnak vagy vasúti sorompónak vezetett, csak a Béke utca folytatásában volt keskeny, kizárólag villamosvasúti közlekedésre használható vasúti aluljáró. A terület északnyugati sarkában háborús szükséglakótelep állott. A Béke utca és a Rákosrendező pályaudvar közötti területen vegyes ipari és lakóterület volt kialakulóban. A két világháború között Angyalföld fejlesztésének jelentős akciója volt az OT1 magdolnavárosi lakótelepének építése. Ez Budapesten az első egész városrészt alkotó, egy akció keretében egységesen beépülő lakóterület volt. Rendezési tervét a Közmunkatanács 1939-ben állapította meg. A terv figyelembe veszi a Béke úton létesítendő közúti aluljárót, csökkenti a főútvonallá váló Béke út keresztezéseinek számát. Az utak általában észak —déli irányúak, hogy így az utak mentén tervezett iker- és sorházak