Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

89. A tabáni park részlete, 1938 tértek át a szabályozás módosításával a keretes beépítésre és a Bocskai úttól délre eső terület lazább, előkertes kialakítására. A városrész főterének, a mai Móricz Zsigmond körtérnek íves déli szegélye a harmincas évek végén épült be azonos párkánymagasságú bérházakkal, 1942-ben került itt sor a villamosvasúti gócpont kialakítására, a budafoki BHÉV Gellért téri hurokvágányának megszüntetésével. A Körtér ezáltal a városrész forgalmi központja lett, ezt a folyamatot azonban nem kísérte központi jellegű intézmények, kereskedelmi és kulturális létesítmények idetelepítése. Az Irinyi József utca, a bécsi vasútvonal és a Duna közötti területet az 1940. évi városfejlesztési program állandó vásár céljára jelölte ki. A városmagon A városmagon kívüli területek fejlődésének mértéke és jellege alapvetően eltér a belső városkívüii mag fejlődésétől, és — különösen az egyesítésig, 1950-ig — a peremkerületekétől is lényegesen területek különbözik. Ha a népesség számának alakulását és a lakásmennyiség változását vesszük mércének, akkor az egyesítés előtti Budapest külső kerületeinek fejlődése messze meghaladta a belső városmagét, közel állt a peremkerületek növekedési üteméhez. Óbuda, Angyalföld, Zugló, Kőbánya, külső Ferencváros, Kelenföld és a budai hegyvidék lakossága 1920 és 1941 között 260 ezerről 425 ezerre, kereken 60 százalékkal növekedett. A peremkerületek lakossága ugyanezen idő alatt 303 ezerről 547 ezerre nőtt, ami 80 százalékos emelkedést jelent. A második világháború előtt az olcsóbb telekárak és a kevésbé szigorú építési szabályok voltak nagyrészt előidézői a Budapest határán kívüli rohamos népességnövekedésnek. A budapesti városmag, az azt környező területek és a peremtelepülések fejlődése jellegében is nagymértékben különbözött. A központi városrészekre elsősorban az urabanizálódás, az intézmények építése, a nagyvárosias jelleg fokozódása volt a jellemző. A külső területek fejlődését a lakásépítés és — egyes részeken — az ipar letelepedése szabta meg. A lakásépítés jellege azonban más volt a városmagot környező területeken és más volt a peremkerületekben. A tizennégy kerület Budapesthez tartozó területei általában közművesítettek, rendezési tervekkel ellátottak, míg a peremtelepülések nagy részében a közművek hiányoztak, vagy csupán területük kisebb részére terjedtek ki. Rendezési, szabályozási terveik készítése csupán 1937 után indult meg, amikor a Közmunkatanács hatáskörét a Budapest környéki településekre is kiterjesztették. Mindezért a Budapesthez tartozó területek beépítése rendezettebb, magasabb műszaki színvonalú volt, mint a későbbi peremkerületeké. A budapesti családiház-építés nagyrészt a külső kerü-