Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A pesti belső városmag és környezete Belváros háztömb kiégett, az Eskü tér és Váci utca közötti tömb csaknem egészében beomlott. A budai oldalon a Lánchídtól délre fekvő Duna-parti házsor egy épület kivételével elpusztult. A Clark Ádám tér négy épülete közül három megsemmisült. A Tabán előtti Duna-parti házsor és a Gellért Szálló súlyos károkat szenvedett. Budapest jellegzetessége, hogy nagy kiterjedése mellett a nagyvárosias jellegűjjeépítés aránylag szűk területre koncentrálódott, amely a pesti oldalon északon nagyjából az Árpád-híd vonaláig, keleten a mai Dózsa György útig, délen a mai Hámán Kató utcáig terjedt. Ezen a területen élt Budapest lakosságának csaknem egyharmada. Lakosságszáma, beépítettsége az első világháború óta — az Ujlipótváros kivételével — nem sokat változott. Az itt végrehajtott városépítési munkálatok úgyszólván az egész város lakosságának szeme előtt folynak, közérdeklődést keltenek, kritikát váltanak ki. A városrendezés eredményeit a közönség és a szakemberek - helyesen vagy helytelenül - nagyrészt arról ítélik meg, ami ezen a területen belül megy végbe. A Szent István körút és a Kiskörút által határolt, észak—déli irányban kereken 3 km hosszú, kelet—nyugati irányban átlagosan 700 m széles Belváros, a mai V. kerület (azelőtt a Deák Ferenc utcáig IV. kerület, az innen északra fekvő rész az V. kerülethez tartozott) Budapest városközpontjának magva. A legfontosabb igazgatási, idegenforgalmi-kereskedelmi intézmények ezen a területen belül helyezkedtek el. Pest és Buda közúti kapcsolatát egészen a második világháború kezdetéig a Belvárosból, illetve a Belváros határairól induló négy híd oldotta meg. Utcahálózata részben középkori eredetű, részben — a volt V. kerület területén — a legelső városrendezési terveknek: az 1795. évi Schilson-féle parcellázásnak és Hild János 1805-i rendezési tervének nyomán keletkezett. A Belvárost határoló utak a régi Pestre vezető országutak maradványai. Városszerkezetének, épületeinek műemléki jelentőségét csupán a legutóbbi évtizedekben értékelik. A múlt század végén az Erzsébet-híd építésével kapcsolatos szabályozásnak áldozatul estek a Belváros szép kis terei és a régi Városháza. A két világháború között az értékes klasszicista lakóházak egy részét új épületek létesítése céljából elbontották. Áz első és második világháború között a Belváros — az ostrom alatt elpusztult és részben újjáépített épülettömbök kivételével — lényegében mai formájában állott, a két világháború között csupán kismértékben változott néhány foghíj beépítésével és emeletráépítésekkel. 76. A Kálvin tér az 1930-as évek közepén. (A kép jobb szélén látható Danubius-kút ma az Engels téren áll.) 77. A Kossuth Lajos utca és a Károly király út (ma Tanács körút) kereszteződése az 1930-as évek közepén