Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

ilyen házat lebontottak, hogy helyükbe új bérházak épüljenek. A Közmunkatanács eredményes városképjavító akciója volt a belvárosi Görög templom melletti bérházépítkezéssel kapcsolatban az úgynevezett Pucher-ház tetőemeletének lebontása és a mellette álló alacsony épületre három emelet ráépítése. A Parlamenttől északra néhány új háztömb keletkezett. A Kossuth Lajos tér déli oldalán fekvő tömbnek csak a fele épült be, a Duna felőli rész üresen maradt. A Duna-part Ferenc József-híd és Boráros tér közötti szakaszára a Közmunkatanács 1938-ban rendezési tervet készített. Ebben szerepel először a Közraktár utca és Duna között a raktárházak és az Elevátor helyén létesítendő parksáv. A keretes beépítésű rendezési terv alapján csupán néhány bérház és a református gimnázium (ma Műszaki Egyetem Közlekedés- és Üzemmérnöki Kara) épülete létesült. 1936-ban sor került az Erzsébet-híd pesti hídfeljárójának rendezésére. A belvárosi plébániatemplomhoz tapadó bódékat lebontották, a gyalogjárót lesüllyesztették, a kocsiutat kiszélesítették. A főváros a közlekedés további javítása érdekében a templomnak déli irányba eltolását javasolta. Ezt a javaslatot a Közmunkatanács nem műemlékvédelmi, hanem műszaki szempontból vetette el. A budai oldalon a belső Duna-part mögött a legjelentősebb változás a Tabán régi házainak lebontása és területének parkosítása volt. Egyébként a Víziváros néhány Duna-parti foghíjának beépítésén és a városkép szempontjából kedvezőtlen emeletráépítéseken kívül a középső szakaszon változás nem történt. A városias beépítés a két világháború közötti időben a Duna-partok mentén tovább terjeszkedett. A pesti oldalon észak felé új városrész épült (Üjlipótváros), a budai oldalon a LukácsCsászár fürdőkonrplexum új épületekkel egészült ki, tőlük északra megkezdődött az újlaki Duna-part beépítése. Dél felé a lágymányosi városrész csupán a Dunától távolabb fejlődött. A Műegyetemtől délre fekvő rendezetlen terület — amelynek nagy részén a Duna-szabályozás után visszamaradt tó terült el — a Boráros téri híd megépítésével kapcsolatos tereprendezési munkák elkészültéig beépítésre nem volt alkalmas. A város fejlődése szempontjából e változások közül az Üjlipótváros kiépítése volt a legjelentősebb. A zárt sorú beépítés nagyjából az Ipoly utcáig terjedt. Az átlagosan 6—7 emeletes épületek párkánymagassága nagyobb volt, mint a belső Duna-parti beépítésé, de ez lényeges léptékváltozást nem jelentett, mert a lapos tetejű házak magassága a belső városrészek négyemeletes házainak tetőgerincén nem terjedt túl. Összhatásuk mégis újszerű, az addig megszokottnál merevebb, de színesebb. Kellemes változatosságot jelentett a Szent István park zöldterülete és a parkot határoló épületek tömegalakítása, zavaró hatásúak a lapos tetők fölé emelkedő liftgépházak és kémény csoportok. Az új hidak — a Boráros téri híd és az Óbudai híd — építésével elkészültek a hídfők környékének városrendezési tervei is. Ezek a tervek a második világháború előtti évek városrendezési felfogásának jellegzetes dokumentumai. A Boráros téri híd budai hídfőjére és környékére a Közmunkatanács 1936-ban írt ki tervpályázatot. A nyertes tervek és a bírálatok a városrendezési felfogásnak a harmincas években mutatkozó változását tükrözik. Az építészetileg hatásos tömegalakításról a hangsúly mindinkább a közlekedési kapcsolatok helyes megoldására, az épületek tájolására, megfelelő zöldterületek kialakítására tevődik át. Javaslatok születnek a hídfelhajtók keresztezésmentes megoldására, a forgalmi csomópontban a villamos süllyesztésére. Altalánossá válik a sávos beépítési mód, amelyet a tervezők legtöbbje a főútvonal mentén keretes beépítéssel kombinál. A híd tengelyére párhuzamos, kiemelkedő épülettömegek és a tengelyekbe állított toronyszerű épületfelmagasítások még a húszas évek felfogása szerint valók. A pályázat feltételei alapján kidolgozott és megállapított szabályozási terv a hídfeljárónál derékszögű szimmetrikus teret, a híd tengelyében száz méter széles utat (Szent Korona útja, mai Irinyi József út) létesít, körforgalmi térrel a Verpeléti út csatlakozásánál. Az út a szabályozási terv szerint egészen a vasúti töltés mellett haladó Hamzsabégi útig ér. Az útvonal beépítése közvetlenül a második világháború előtt kezdődött. A Boráros téri híd és az Összekötő vasúti híd közötti Duna-parti területet a Közmunkatanács 1940-ben ,,Nemzeti Stadion" számára jelölte ki azzal a feltétellel, hogy ez a terület a „sportcélok megengedte mértékig" az állandó kiállítás céljára is rendelkezésre álljon. Az óbudai híd hídfőjének környékére 1937-ben írták ki a tervpályázatot, a rendezési tervet 1938-ban állapították meg. A tervpályázati kiírás elsősorban a forgalmi kérdések megoldását célozta. A Közmunkatanács által megállapított rendezési terv a Dobi — Halászy--Zimonyi-féle pályamunkán alapult. A rendezés megvalósításának a második világháború végéig csupán első lépésére, a hídfőhöz közvetlenül csatlakozó területek kisajátítására került sor.