Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

nyers bevétel 5%-át, akoncesszió lejárta után pedig az egész vezeték-és készülékrendszer, valamint a szabadalmak (a gázművekkel kötött új szerződéssel ellentétben) díjmentes átvételét; egyedül az áramfejlesztő telepek berendezéséért lesz köteles a hatóság becsárat fizetni. A főváros egyúttal jogot nyert arra is, hogy amennyiben 45 évig nem óhajt várni, 1910 végétől (tehát a gázgyári szerződés lejártától) kezdve, két évvel szándékának előzetes bejelentése után, mindkét vállalatot bármikor megválthatja. Ez az utóbbi dátum mindenesetre már előrevetette a fővárosnak azt a szándékát, hogy a két létfontosságú közszolgáltatást saját kezelésébe veszi. Az áramfejlesztő vállalatok vezetőit e körülmény egyelőre nem látszott aggasztani. Mindkét vállalat 1893 végén indította meg az áramszolgáltatást Visegrádi utcai, ill. Váci úti telepéről. A kábelhossz 1894 és 1896 között 130 km-ről 175 km-re nőtt; a járdák alatt az épületek homlokzatától kb. 1,6 m távolságban vezetett kábeleivel behálózva a város egész jobb módú belterületét: Budán elsősorban a Várat, Pesten a Nagykörúton belüli s a Liget felé terjedő részeket ám vezetéket indítva már Óbuda és Lágymányos felé is. Gyorsan nő a fogyasztók száma is 1674-ről közel 3 ezerre, a bekapcsolt izzólámpáké 53 és fél ezerről közel 90 ezerre. 1896-ban a Magyar Villamossági Rt. ügyfele a királyi udvar, a Nemzeti Kaszinó, a Nemzeti Színház, az Andrássy, a Csekonics, a Festetics, a Szapáry és a Wenckheim grófok (tehát a budapesti érdekeltségű, liberális hagyományú pesti arisztokrácia), a Lipthay és a Wodianer bárók palotái de emellett a vállalat adja a Somossy-mulató, a Bristol, a Continental, a Royal szállók, a New York kávéház, a Drechsler, a Lipótvárosi Kaszinó, a Terézvárosi Társaskör áramát, s ők látják el árammal az ezredéves kiállítás egy részét, valamint az ösbudavár és a Konstantinápoly Budapesten nevű szórakozóhelyeket is. A másik vállalatot 3 templom és 1 zsinagóga fémjelzi, valamint 9 nyilvános épület, 4 tanintézet, 5 klub, 55 vendéglátóipari üzem, 19 bank és hitelintézet, 21 iroda, raktár, gyár, 5 szerkesztőség és nyomda. Az esti Budapestnek alig három év alatt egyre több, nagy forgalmú, részint a városképet, részint pedig az életmódot és a kapcsolódó igényeket is meghatározni, befolyásolni képes pontján gyúlnak így ki a villamosvilágítás sárgás fényű izzólámpái, vagy a szépvonalú tej üvegburákba zárt, vakítóan kékes ívfényei; villanyfények világítják meg természetszerűleg az egyre növekvő számú villamoskocsikat is. A gázvilágítás magánlángjainak az elektromos lángok 1896-ban még csak alig egyötödét jelentik — de ezt az arányt mindössze három év alatt érték el. A nagy áttörés — s nem utolsósorban az utcák közvilágításának a villanyáram részére való meghódítása azonban a következő korszak feladata maradt. A tömeg- Korszakunk a növekvő város fejlődése szempontjából egyre jelentősebb belső tömegközlekeközlekedés dés tekintetében is előrelép, sőt döntő minőségi fordulatot is hoz magával. Pedig a tömegközlekemegszervezése dés legnagyobb súlyát viselő lóvasút első vonalainak még a városegyesítés előtt oly nagy lendülettel indult megnyitását a gazdasági válság éveiben sokáig nem követte hasonló ütemű folytatás. Csak a Kálvin tértől a Közvágóhídig vezető vonal nyílik meg 1876-ban, és a Nyugati pálya-191. Emeletes közúti vasúti kocsi