Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

FORRÁSOK ÉS IRODALOM

FORRÁSOK ÉS IRODALOM I. A KUTATÁS KÉRDÉSEI A kötetünk kidolgozásához segítségül hívott korábbi szakirodalomról szólván, az 1848—49-cel foglalkozó fejezet írójának mindenekelőtt azt kell kiemelnie, hogy arról az élenjáró szerepről, amelyet 1848 márciusában és a rákövetkező hónapokban Pest és a pestiek egy része játszott a polgári átalakulásért vívott harcban, természetszerűleg igen sok szó esik a forradalom történetét általánosságban tárgyaló művek sokaságának lapjain. De a kép, amelyet az ilyen írások alapján kapunk a Pesten történtekről, meglehetősen sommás, s ez szintén természetszerű, hiszen a szóban forgó művek szerzői elsősorban a forradalom országos fontosságú fejleményeiről kívánnak számot adni, s ebből következően figyelmet Pest lakói közül szinte kizárólag azokra fordítanak, akik — mint a márciusi fiatalok vagy a mögöttük felsorakozott munkások — különösen nagy súllyal működtek közre a forradalmi események alakításában, és még az ilyen 1848-ban élvonalba került csoportok közszereplésének is jobbadán csak azokat a mozzanatait domborítják ki, amelyek a forradalom legjelentősebb fordulópontjaihoz fűződtek. Azt tehát, hogy ugyanezen csoportok tagjai mivel foglalatoskodtak a forradalom hétköznapjaiban, már kevésbé tudhatjuk meg az 1848—49 általános történetének szentelt korábbi szakirodalomból, s még kevésbé tudhatjuk meg belőle azt, hogyan fogadták a forradalom kirobbanását és milyen szerepet játszottak benne a következő hónapokban a városi lakosság más alkotóelemei, kivált a polgárság egyes csoportjai. S mindezt pótolhatná persze a helytörténeti irodalom. A rendelkezésünkre álló helytörténeti művek száma azonban sajnálatosan kicsiny. Összefoglaló feldolgozást Pest és Buda történetének 1848—49-i szakaszáról eddig egyedül Wildner Ödön készített (kisebb időegységeket átfogó, de egymást tematikailag szorosan követő) tanulmányaiban, s az ő munkássága egymagában is szilárd alapokat teremtett ugyan minden további hasonló tárgyú kutatómunkához, mivel azonban az ő tanulmánysorozata voltaképpen a városi közigazgatás fejlődésének rajzára korlátozódik, az élet egyéb területeire pedig csupán mellékesen tér ki hellyel-közzel, megannyi kérdést ő is nyitott kérdésként örökített a nyomdokaiba lépőkre. S idővel nem egy ilyen nyitott kérdés is megtalálta a maga kutatóját (mint ezt kötetünk 1848—49-ről szóló fejezetének jegyzetei is tanúsíthatják), a megnyugtatóan tisztázottaknak egyelőre nem tekinthető kérdések köre azonban ennek ellenére még mindig meglehetősen tág. A jelen kötet első fejezetének írója tehát — bármennyire értékesek is a várostörténeti kutatómunka eddigi eredményei —, ha kerek képet akart festeni a negyvennyolcas magyar forradalom fővárosának életéről, nem szorítkozhatott ez eredmények egyszerű összegezésére, hanem kénytelen volt visszanyúlni az elsődleges forrásanyaghoz. A kutatás körébe bevonható — és lehető teljességgel be is vont — eredeti forrásanyag viszont oly nagyméretű és sokatmondó, hogy a belőle kibontakozó kép hiánytalan bemutatása csupán külön kötetben oldható meg, s így ehelyütt'pusztán e kép legfőbb vonásainak felvázolására nyílott tér. * Az 1849-től 1918-ig terjedő korszak írójának első kötelessége a megemlékezés kell hogy legyen két elődjéről e vállalkozásban: történészekről, akiknek nem adatott meg, hogy néhány előtanulmányon, alapozó kutatáson és azok eredményeinek közzétételén túlmenőleg végrehajthassák az így csupán elkezdett munkát. Török Pál, akit a főváros még az 1930-as évek végén megindított várostörténeti szintézis keretében bízott meg e feladattal, csak a korszak első évének történetéig juthatott el a feldolgozásban (Pest-Buda 1850-ben. StK 80/4) — továbbépítésében 1944-ben bekövetkezett halála gátolta meg. Sándor Vilmost, aki e vállalkozásban immár a felszabadult főváros tanácsának megbízásából közvetlen elődünk volt, a budapesti (súlypontjában az abszolutizmus kori) gyáripari fejlődés kezdeteinek a várostörténet egészére is kitekintő feldolgozása után (TBM XIII) ragadta el a halál. Emléküket őrizzék ezek a feladatukat átvevő, munkájuk eredményeit a maga helyén megfelelően felhasználó fejezetek is. Korunknak, a fővárostörténet a felszabadulásig a legnagyobb fejlődést felmutatni képes korszakának történetét feldolgozni, egyszerre hálás és hálátlan feladat. Hálás feladat, hiszen egyrészt e közel hét évtized során Budapest történetében a kapitalista városfejlődésnek minden