Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

FORRÁSOK ÉS IRODALOM

lényeges eleme, mozzanata megjelenik, ezáltal az ábrázolás rendkívül gazdag és komplex lehetőségeit biztosítva a történész számára. Másrészt (általában a kor és ezen belül kivált a modern nagyvárosi fejlődés természetéből következőleg is) mindezen jelenségek észleléséhez és ábrázolásához immár rendkívül gazdag forrásanyag is rendelkezésre áll, részint a hatalmasan kiterebélyesedő városi adminisztráció irataiban (melyről a Fővárosi Levéltár alapleltárai adnak világos áttekintést) és hivatalos — ezen belül kivált statisztikai — kiadványaiban, részint a sajtóban, részint a gazdaság és társadalom a városfejlődés által érintett területeire vonatkozó különböző publikációkban (melyekről a FSzEK hatalmas bibliográfiája ad tematikusán csoportosított, jól áttekinthető tájékoztatást) — s nem utolsósorban a kor valóságát tükrözni kívánó vagy képes kortársi szépirodalomban. Ugyanakkor, mindezek ellenére (sőt paradox módon részben éppen ezért), hálátlan feladat is az e korszakkal foglalkozó főváros-történészé. Részint azért, mert az előadás terjedelmének szükségszerű korlátai eleve lehetetlenné teszik ennek a forrásai mozaikszerűségének ellenére is rendkívül gazdagon és sokoldalúan kibontakozó és ábrázolható fejlődésnek szükséges és méltó részletességű bemutatását. Részint azonban azért is, mert a felhasználható információk e hatalmas tömegében — a fejlődés részterületeire azoknak sajátos szempontjai szerint kiterjedő hasznos és színvonalas résztanulmányok és egyes, többnyire ugyancsak részkérdésekre vonatkozó összefoglalások ellenére is — jóformán semmiféle sajátlag történeti és kivált rendszeresen kidolgozott, tudományos szintézis igényével fellépő (s főleg ezt az igényt kielégíteni is alkalmas) munkára, előmunkálatra nem támaszkodhat. Mint jól használható, adatgazdag, világosan rendszerezett, de a regisztrálás igényén túl nem lépő kézikönyveket részint Gárdonyi Albert Ötven esztendő Budapest Székesfőváros történetéből (1873—1923) c, a fejlődést ugyan elsősorban a városi adminisztráció szemszögéből és annak értékrendszerébe állítva ábrázoló, de a külső történet legfőbb adatait, ha szárazon is, de lelkiismeretesen és világosan felsoroló rövid munkáját (Bp. 1925), valamint aThirring Gusztáv szerkesztette Budapest félévszázados fejlődése c. kötetet (Bp. 1923; StK 53) említheti meg. Utóbbi 1873-mal kezdődő igen becses, s a városi élet egészére kiterjedő rendezett statisztikai adatanyagot hoz, terjedelmes bevezetésében ezeknek szakszerű összefoglalásával és értelmezésével. Ki kell emelni azonban Lederer Emma úttörő jelentőségű, immár marxista szemlélettel írott könyvét: Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon (Bp. 1952). Ennek és még előzőleg Lederer Emma e könyve készítése során az 1940-es évek végén tartott egyetemi előadásainak nagy részük volt annak az érdeklődésnek felkeltésében és megalapozásában, mely e sorok íróját másfél évtized múltán e fejezetek megírására késztette. Lehetőségek és ezeknek korlátai között mintegy kompromisszumként, több mint egy évtizedes munka eredményeképpen létrejött szövegünk ilyen módon nem vállalkozhatott többre, mint hogy megkísérelje e hét évtizedes, gazdag és sokoldalú városfejlődés alapvonalainak, s ezeken belül legfőbb elemei összefüggéseinek ábrázolását — különös tekintettel az eddig leginkább elhanyagolt gazdaság- és társadalomtörténetre, és mindezt döntően az információt első kézből megadni különben is csak ritkán alkalmas nyomtatott források, ill. részfeldolgozások alapján, mintegy azoknak egyfajta összegezéseként is. Mindez a beszűkítés persze szükségképpen eleve együtt kellett hogy járjon a korszak Budapestje számos fontos vagy legalábbis igen jellegzetes, kivált a szépirodalom, a publicisztika, vagy akár apáink, nagyapáink személyes emlékezete által oly elevenen ránk hagyományozott ,,békebeli" elemének, köztük nem utolsósorban színeknek, hangulatoknak mellőzésével, elhanyagolásával is. így kényszerültünk még ezen túlmenően is kihagyni, ill. csak mintegy utalásszerűén tárgyalni a városfejlődés olyan jelentős elemeit, mint az egyesületi ügyeknek (benne a szabadkőművességgel), az egyházaknak, a budapesti zsidóságnak, a szociális gondoskodásnak, a sportéletnek, a bűnözésnek és bűnüldözésnek egész történetét; ezért kellett erőteljesen rövidítenünk pl. Budapest mezőgazdaságtörténetének a városperem társadalmának sokáig élő paraszti maradványaival összefonódott tárgyalását, és (kivált az 1849—1873. évi periódusban) a főváros ipartörténetének, valamint városépítéstörténetének egyes fejezeteit. Ügy véljük azonban: az alapvonalak és az összefüggések ezek után megmaradt hálózatának — bizonyára sokszor száraznak vagy éppen iskolásnak tűnő — felrajzolásával talán a kor Budapestje most mellőzött elemeinek vonatkozásában is sikerült megkönynyítenünk legalább valóságos helyüknek és jelentőségüknek megállapítását a városfejlődés nagy folyamatában. Munkánk azonban, ha tehát ilyen módon igényében eleve lemondani kényszerült is a kor fővárostörténetének komplex teljességben való ábrázolásáról, nem mondott le arról a reményről, hogy a további, s bizonyára egyre szélesedő kutatások számára olyannyira szükséges alapul és kiindulópontul még így is haszonnal szolgálhat majd. Ennek érdekében fordítottunk különös gondot arra, hogy — különben összhangban a fővárostörténet valamennyi kötetére vonatkozó szerkesztési elvekkel — a városfejlődés legfőbb területei az általunk bemutatott korszak mindhárom alperiódusában következetesen, kapcsolataiknak és összefüggéseiknek állandó (az iskolás ábrázolás ódiumát is vállaló) érzékeltetésével tárgyalásra kerüljenek.