Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

V. A FORRADALOMTÓL BÜCSÜZÖ BUDAPEST Április 24-én azonban, amikor Aulich csapatainak egy része valóban bevonult Pestre, úgy tetszett, mintha itt egyelőre mégis mindenki megfeledkezett volna a budai várba bezárkózott császáriak közelségéről. Hiszen a város határából a városközpont felé vezető útvonalakon ezen a napon már a kora reggeli órákban tízezrek zsúfolódtak össze, és az utcákat ellepő emberek most valamennyien magukra tűzték hónapok óta rejtegetett (vagy az utolsó pillanatban hirtelen beszerzett) nemzetiszínű és vörös tollaikat, szalagaikat meg kokárdáikat, amint e reggelen a házakat is egyszerre elborították a háromszínű lobogók. S amikor azután az ünnep főszereplői is színre léptek, harsogni kezdett az éljen, s a honvédeket a várakozók csókokkal, ölelésekkel, virággal, kaláccsal és borral árasztották el. Majd, mikor kiderült, hogy a szabadítók zöme továbbra is a városon kívüli táborokban maradt, a pesti nők közül sokan kocsiba ültek s e táborokba siettek, hogy a be nem jötteket szintén enni- és innivalóval lássák el. Alkonyat tájt pedig az ablakok legtöbbjében gyertyák gyúltak, úgyhogy az est leszállta után a budai várfalakon őrt álló császári katonák olyan kivilágításban gyönyörködhettek, 'amilyenre az elő­ző esztendő márciusa óta nem akadt példa Pesten.102 1. AZ ÚJJÁÉLEDŐ PEST S még ugyanezen a napon megkezdődött a pesti városigazgatás törvényes rendjének a helyreállítása is, amennyiben a császáriak által önkényesen hivatalba helyezett városi tisztviselők közül azok, akik pártfogóik távo­zása után is Pesten maradtak, a Ságody Sán­dor kezdeményezésére most ismét összeült közgyűlés színe előtt letették hivatalukat s ennek megtörténtével a közgyűlés kinyilvání­totta, hogy a város igazgatása a továbbiakban megint azoknak a feladata lesz, akik tisztségü­ket annak idején az 1848 : XXIII. törvény­cikk előírásai szerint tartott szabályszerű tiszt­újításon nyerték el. Ami a császáriak által elmozdított tisztviselők teljes rehabilitálását jelentette, —- igaz, anélkül, hogy egyszersmind az eddigi állapotokkal való gyökeres szakítást is jelentette volna, hiszen a megszállás idősza­kában tevékenykedő (s nagyrészt igen buz­gón tevékenykedő) városi vezetők zöme maga sem új ember volt, hanem szintén az előző év júniusában rendezett választásokon nyerte el tisztségét. De hiába: a közgyűlés 1 nemcsak arra nem látott okot, amit ez alkalommal a városatyák egyike indítványozott, hogy tud­niillik „az ellenség alatt szolgált tisztviselők­nek jegyzőkönyvileg köszönet szavaztassák", hanem arra sem, hogy e tisztviselőknek 'abból a csoportjából, amely előzőleg szabályos vá­lasztás révén jutott hivatalra, most bárkit is elmozdítson. S ezt még csak lehet magyarázni azzal, hogy a közgyűlés nem akarta magára testálni azokat a jogokat, amelyek a szavazó-Változások a városigazgatáé terén 30. Aulich Lajos tábornok, Pest felszabadítója. Krau­ser litográfiája, 1849

Next

/
Thumbnails
Contents