Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

Ez a harc különös lendületet nyert néhány hét múlva, mikor június elején, Tisza lemondását követően, az általános választójog mielőbbi kikényszerítésének érdekében a főváros több pontján összesen 35 többezres munkásgyűlés volt, melyeken a számítások szerint több mint 50 ezer munkás vett részt köztük a munkásság ekkorra kialakult összetételének megfelelően, szépszámú nőmunkás is. Eközben — mint láttuk - június 2-án a fővárosi közgyűlés is felirattal fordult az uralkodóhoz az általános titkos választójog érdekében. E napon — mint említettük -a budapesti polgári ellenzék is létrehozta választójogi blokkját, melybe ezúttal a szociáldemokrata pártot is bevonták. A mozgalom június 8-án ért el tetőfokára, a választójogi blokk a városháza udvarán tartott választójogi nagygyűlésén. A külvárosok munkássága már kora délután megindult a gyűlés színhelyére, jóllehet a gyűlés megrendezése az előírt rendőrségi engedély nélkül történt. Délután 4 órakor a városháza udvarán és a környező utcákban már több mint 100 ezer tüntető szorongott; az általuk benyújtott memorandumot juttatja el délután Bárczy az uralkodónak. A memorandum kedvező fogadtatása és az új „választójogi" kormány néhány nap múlva bekövetkezett kinevezése tovább fokozta a munkásság öntudatát is. Ugyanakkor az Esterházykormány is — bár valóban a választójog további kiterjesztésére törekedett és enyhébb bánásmódot tanúsított a munkássággal szemben - csendben megtette az előkészületeket a várható mozgalmak erőteljes fellobbanása elleni védekezésre. Az óvatosságot az Oroszországból érkezett hírek, majd november elején a Kerenszkij-rendszer megdöntése, az októberi forradalom győzelme csakhamar indokolta. S valóban, november 25-én az Iparcsarnok előtt a fővárosi munkásság 100 ezres tömege üdvözli az orosz proletariátus győzelmét: a gyűlés határozati javaslata felszólítja a kormányt, hogy fogadja el az orosz forradalmi kormány fegyverszüneti felhívását, kössön annexiómentes békét. Nem meglepő ezek után, ha 1918-ra a budapesti munkásmozgalomban már nemcsak hogy a harc súlypontja a politikai problémákra tevődik át, hanem, hogy az ennek során jelentkező követelések is túlnyúlnak a korábbi, hagyományosan választójogi kérdéseken, és egyre inkább a munkáshatalom előkészítésének irányába mutatnak. Az új igényeknek a mozgalomba valé) bevitelében részint az olyan, külpolitikailag szélesebb tájékozottságé intellektuel elemek bekapcsolódása játszott szerepet, mint a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Szövetségének keretében 1917 elején létrejött Ipari és Kereskedelmi Tisztviselők Egylete elnevezésű 402. Tüntetés az Iparcsarnok előtt 1917. november 25-én. A szónok Bokányi Dezső 48