Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

könyveket is árul. Utóbbi szám nem meglepő: a tőkeerős kiadó ui. megengedheti magának, hogy könyveinek árait már eleve az antikváriumon át való terjesztésre számítva állapítsa meg, ami által helyi viszonylatban az antikvárium egyre nagyobb szerephez jut a könyv terjesztésében. S a tőkeerős nagy kiadó — a nagykereskedőhöz hasonlóan — azt is megengedheti magának, hogy hosszú időn át tartson kihitelezve tőkéket: országos viszonylatban a részletüzlet bevezetése ezért válhat a könyvterjesztés nagy lendítő erejévé. Utóbbinak méreteire jellemző, hogy 1911-ben Budapest kb. 10 nagyobb könyv-részletüzlete (a nagy kiadóknak mintegy bizományosaként) az egész országból ügynökök útján összetoborzott mintegy 30 ezer számlával dolgozik. Ez teszi lehetővé a kiadóknak meglepően nagyspéldányszámok piacra dobását (ami a könyv árát is leszállítja) nemcsak Göre Gábor történetekből (68 — 70 ezer példány), hanem a 9-kötetes Műveltség Könyvtárából is, —melyből 120 ezer példány megy el mintegy 3 millió korona [értékben — és nemcsak Szomaházy vizenyős műveiből, de Ady verseiből is. Ebben azonban nem csekély szerepet játszik az, hogy a könyvkiadásnak és -terjesztésnek éppen a legjobb és leghaladóbb művek vonatkozásában a sajátlag budapesti piac, ha nem is téilságosan tág, de ízlésében és érdeklődésében már ismert, egyre stabilabb bázisául szolgál. Megfelelően annak, ahogy a városegyesítéstől a millenniumig kibontakozott polgári társadalmi szerkezet elemei között korszakunkra észlelhetőkké válnak az első súrlódások és konfliktusok, és ahogyan ez a társadalomra legközvetlenebbül reagáló kulturális; intézmények, elsősorban a könyvkiadás és a sajtó vonatkozásában az intézmények és orgánumok differenciálódásában is tükröződik, a város színházi élete is különösen mozgalmassá válik. A millenniumtól kezdve Budapesten új színházalapítások indulnak meg: a társadalom egyes rétegei már elég erőseknek bizonyulnak vagy legalább ilyennek érzik magukat élj, sajátos igényeiknek megfelelő színházi intézmények létesítésére mások gyengéknek ahhoz, hogy igényeiknek külön intézményeket tartsanak fenn. A Nemzeti Színház és a Népszínház — társadalmi bázisukat tekintve jelentős részben a konzervatív „nemzeti középosztály" és a régifajta városi kispolgár: két hanyatló és szegényedő réteg hanyatló színházai — mellé — és sokban helyükre is — most, a millenniummal lép be a modern városi nagypolgár és középpolgár számára a Nemzeti Színház funkcióit ellátó Vígszínház, majd 1897-ben az immár új típusú kispolgári és alkalmazotti réteg műveltebb elemei számára a Népszínház funkcióit elsősorban az operett vonatkozásában ellátni kívánó Magyar Színház; utóbbi, miután erről a területről 1903-ban a frissen alakult Király Színház kiszorítja, profilt vált, és legjobb darabjaiban az addigra ugyancsak felnőtt és ízlésében 364. A Thalia Társaság „Éjjeli menedékhely" előadásának plakátja, 1907 (Karvaly József) A színházi élei 365. Az egykori Király Színház (a mai Majakovszkij utcában) és Fedák Sári. Fotómontázs, 1910