Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

lelően minden 20 éven felüli, a választási megelőzően három hónapja budapesti lakos férfi és nő számára általános, titkos ós egyenlő választó- ós választhatási jogot követel, aránylagos, tehát a kisebbséget is szóhoz juttató képviselettel, a virilizmus eltörlésével - és azt, hogy a választások munkaszüneti napra tétessenek. A tervezet teljes községi önkormányzatot követel: a főpolgármesteri állás és minden igazgatási jellegű kormány felügyelet eltörlését; a szakszerűbb felfogás előtérbe lépését mutatja, hogy a közvetlen választást már csak a tanácsnok, ill. elöljáró feletti szintre kívánja korlátozni, e szint alatt a közgyűlés választ. A községi pénzügyek alapja a tervezetben a progresszív jövedelmi és örökösödési adó, 2400 koronáig adómentes létminimummal, a fogyasztási adók, vámok és illetékek eltörlésével — ám a belterület beépítetlen telkeinek magasabb kulcsú adóztatásával, telekértékemelkedési adó bevezetésével. A községi vagyon csak az összlakosság érdekeinek megfelelően használható fel - katonai és felekezeti célokra községi vagyon nem fordítható; a főváros köteles megtartani ingatlanállományát, sőt a kisajátítási jog kiterjesztésével, elővásárlási jogának biztosításával azt szaporítani is tartozik. A községi munkákat saját kezelésben kell megoldani; a közszolgáltatásokat (elsősorban víz, világítás, közlekedés, elektromos energiaszolgáltatás) községi kezelésbe kell venni ugyanúgy, mint a zálogházakat; városi takarékpénztárt, hitelintézetet és tűzbiztosítást kell szervezni. A közegészségügy érdekében a program a csatornázás tökéletesbítését, ingyenes fürdők, fertőtlenítő állomások, városi gyógyszertárak létesítését, a városi kórházak szaporítását, ingyenes szülési és orvosi segély bevezetését követeli. Követeli továbbá kulturális vonatkozásban az ingyenes, ,,a testi és szellemi munka egységesítésén" alapuló népoktatást; mindennemű felekezeti oktatás községi segélyezésének megvonását; ingyenes tanszerellátást; a tanulók élelmezésének és ruházkodásának közköltségen való fedezését; állandó iskolaorvosi felügyelet és gyermekegészségügyi intézmények (iskolai fürdőszobák, napközik, melegedők, szünidei gyermektelepek) rendszeresítését; az estig látogatható nyilvános könyvtárak és olvasótermek számának szaporítását, és munkáselőadások, felolvasások és gyűlések számára népház építését. A tervezet különös súlyt fektet a demokratikus községi munkáspolitikára: ez nemcsak a fővárosi alkalmazottak és munkások teljes egyesülési és gyülekezési jogát jelenti, hanem azt is, hogy a főváros üzemei a szakszervezetekkel teljes egyetértésben működve munkáspolitikai szempontból mintaüzemekké váljanak. Követeli azt is, hogy a fővárossal szerződéses viszonyba lépő vagy számára szállító, vagy általa engedélyezett vállalatok ugyanilyen munkáspolitikát kövessenek: kollektív szerződésekkel, vagy ilyenek hiányában a szakszervezetekkel egyetértésben megállapított átlagviszonyoknak minimum gyanánt vételével. A tervezet követeli a községi munkáknál a sztrájk esetén a munkáltató felelősségét megszüntető záradék eltörlését, a gyermek- és a női munka szigorú szabályozását és ellenőrzését; a szakegyletek támogatását a munkanélküliség elleni biztosításban, közmunkákban; községi néphivatalok létesítését a munkások részvételével ügyeiknek intézésére, támogatására, végül a fővárosi alkalmazottak rendes nyugellátását. Olcsó és egészséges kislakások építése; lakáshivatal létesítése; új városszabályozási terv; a zöldterületek szaporítása; a Közmunkatanács megszüntetése; újabb hidak építése s a híd- és alagútvám eltörlése; a kültelkekkel való olcsó és jó közlekedés megteremtése; szigorú élelmiszer-ellenőrzés; olcsó tüzelőellátás; gyógyszerellátás községesítése; ingyenes temetkezés és hamvasztás; gyermekmenhelyek, árvaházak, aggmenházak építése; a segélyezési program kiterjesztése: ezek a szociálpolitikai követelések zárják le a program tervezetét. A tervezet, mely fővonalaiban a párt több évtizedes és helyesen felismert követeléseihez kapcsolódott és magába olvasztotta az előző tervezetek minden felhasználható elemét, pillanatnyilag kétségtelenül maximalista, esetenként naiv elképzelései ellenére is alkalmas lett volna arra, hogy a párt községi programjának alapjául szolgáljon. Meglepő azonban a közöny, melylvel a kerületi pártértekezlet még ekkor is fogadja: részletes vitatásába senki sem bocsátkozik bele; ami vita támad, az is illetékességi kérdések körül forog. így azután végül szinte megkönnyebbüléssel fogadják el az egész problémát látható gyanakvással néző Buchinger javaslatát, hogy a programot, a vitát mellőzve, egészében, ,,en block" fogadják el. A községpolitikai programnak ilyen érdektelen fogadtatása annál sajátosabb, mert éppen 1909 elején, a pártértekezletet megelőzően, már nagyjából lezajlottak azok a szenvedélyes tömegmozgalmak, melyeknek első morajlásai mint utáltunkra - a fővárosi építő program felszínre jutásának is már vahkli kezdeményezői voltak. E szenvedélyek abból az elkeseredésből nőttek ki, melyet a századfordulóval kibontakozó gazdasági válság során a bérharcok minden eredménye ellenére irgalmatlanul emelkedő élelmiszerárak és főleg lakbérek váltottak ki a tömegekből. Valamennyi közül a lakbér kérdése volt a legsúlyosabb kérdés, és érthető, ha a robbanás is ekörül következett be. Már 1907-től kezdődőleg jelentkeztek a házbojkottok: a szemérmetlenül felcsigázott lakbéreket megfizetni nem képes és így irgalmatlanul kilakoltatott lakók az elhagyott ház bojkottálására szólították fel a lakáskeresőket. Ezek a csupán plakátok és legfeljebb sajtócikkek útján vívott harcok sok esetben eredménnyel jártak: a bojkott és a bent maradt lakók szolidaritása nemegyszer kollektív szerződésekre kényszerítette a háziura-