Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

kat. A párt felismerve az elkeseredésben mozgósítható energiákat, bekapcsolódott a mozgalomba, és a lakbéruzsora s az élelmiszerdrágulás ellen 1 ártott gyűléseken és tüntetéseken, valamint 1908. évi községi programjának e kérdések köré csoportosításában a mozgalom tanulságait általánosítva, az elégedetlenséget politikailag elmélyíteni igyekezett. Az első robbanás 1909 februárjában következett be, mikor a háziurak nagyarányú lakbéremelést hajtottak végre. Napokon belül egész házak ostromállapotba kerültek: ahol a tiltakozó lakók kollektívája nem ért el eredményt, ott elkeseredett emberek megrohamozták a házakat és összetörték a házhoz tartozó berendezéseket. A mozgalom hatására a főváros rendkívüli közgyűlése a lakáshelyzet javítását rendelte el - bár a gyorsan kidolgozott, öt év alatt beruházandó 95 millió koronás lakásépítési program tervezetéből áprilisra, az első riadalom elmúltán, egyelőre csak az első évi 32 milliós program beindítását engedélyezte. (Bár igaz, hogy 1911-ig nagyjából az egész előirányzatot megvalósították, ill. legalábbis beindították.) 1909. november 1-én a főváros új lakbérrendezési szabályrendeletet is kibocsátott, mely az éves lakások esetén csak évente egyszeri felmondást, ill. lakbéremelést engedélyezett. A nyugtalanság azonban nem múlt el, és 1910 tavaszán, kihasználva a végrehajtási eljárás időközben megszületett új szabályozását, a lakbéruzsora elleni harc most már egyenesen a házbérfizetés határozott megtagadásának formájában jelentkezett. A házbérével hátralékos lakó ingóságainak egyszerű közigazgatási lefoglaltatása helyett követelésével az időközben életbe lépett új polgári perrendtartás alapján most már bírói útra utalt háziúr ugyanis hogy a hosszadalmas eljárás alatt kiesett és a többnyire nincstelen lakón végül amúgy is behajthatatlan felemelt lakbér elvesztését és a peres költségeket elkerülhesse — könnyebben hajlott a lakókkal a mozgalmat szervező pártszervezeten át közvetített kiegyezésre, melyben a bércsökkentésen és az újabb emelés elleni biztosítékokon kívül a házbizalmi rendszer elismerése és sokszor a lakók által gyűlölt házmesterek elbocsátása is ott szerepelt. A fegyver hatékonynak ígérkezett: a pártnak 1910 nyarán általános lakósztrájkkal való fenyegetőzése a vasasok sztrájkjának eredményes befejezéséhez is hozzájárult. 1910-ben összesen 11 026 főbérlő által lakott 223 házban sikerült lakbérsztrájkot megszervezni; ebből 180 esetben a háziúr szerződni kényszerült, és csak 11 házban került sor kilakoltatásra. Ez 350. „Tüntetés a drágaság ellen. Fővárosi munkások 351. „Forrongás az Angyalföldön. KctulŐrroham a felvonulása." 1910. október 25. drágaság ellen tüntetőkre." 1911. szeptember 20.