Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

345. Választójogi munkástüntetés a mai Népköztársaság útján 1910 körül időnek, az éjjeli munka eltörlésének, a teljes vasárnapi munkaszünetnek, a nőkre ártalmas munkakörökben a női munka megszüntetésének, a gyermekmunka korlátozásának, a lakáshelyzet az egészségügyi követelményeknek megfelelő rendezésének, az általános, a földmunkásokra is kiterjedő társadalombiztosításnak, az önkormányzatú munkáskamarák létesítésének, a cselédtörvény eltörlésének és mind a mezőgazdasági, mind az ipari munkának egyaránt az ipartörvény hatálya alá való rendelésének követelésével. E követelések ettől kezdve, ha a gazdasági fejlődésnek és nyomán a válságoknak hatására új meg új konkrét pontokkal bővülve is, de főtengelyükben természetesen változatlanul már végig fogják kísérni a magyar és mindenekelőtt a budapesti mozgalom egész útját. Az 1897. év végére pedig a párt világosan értésére adja a polgárságnak, hogy harcában nincs szüksége polgári szövetségesekre : a függetlenségi pártnak az önálló vámterület kérdésében hirdetett gyűlésén, melyre a párt is meghívást kap, a szociáldemokraták kiáltványát osztogatják: ők is hívei az önálló vámterületnek, de nem engedik, hogy e jelszót a függetlenségi párt kisajátítsa magának a munkások ne ugorjanak be neki. A párt ezen az alapon kiinduló politikai tevékenysége Budapesten, nem utolsósorban a már a vidékre is átcsapó, az agrárszocialista programmal kibontakozó szervezkedéstől megrémült Bánffy-kormány már ismertetett terrorhadjáratának hatására is, 1898 folyamán sokáig csak egy nagyobb, a munkásvédelmi törvényeket követelő tömeggyűlésre tudott vállalkozni, szeptemberben — dc az év végétől 1899 márciusáig már hat hatalmas, egyenként 30 —40 ezer embert megmozgató tömeggyűlést rendeznek a választójog érdekében, Bánffy bukása után pedig e gyűlések egyre gyakoribbá válnak. 346. A női választójog érdekében tüntető feministák a mai Kossuth Lajos téren 1912-ben