Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

lehető exkluzívvá, szinte csak a jelentős vagyonnal rendelkezők számára megnyílóvá tételére. E célja — a javaslatok mögött felismerhető aggodalmaival együtt — azonban csak akkor lesz teljesen érthetővé, ha az ekkor a Terézvárosban már nagyon is jelentős, bár az országgyűlési választáson még kudarcot vallott demokrata párt 1894. évi, majd kevéssel Heltai javaslata előtt kelt, 1897. évi városházi programjával vetjük össze. „Programunk röviden az érdekcsoportok és családi politikusok hatalmának megtörése és ellenük a népesség, különösen a kispolgárság érdekeinek hű megvédelmezése; a közigazgatás szigorú és erélyes ellenőrzése . . . , az összeférhetetlenség kérlelhetetlen végrehajtása . . . , a protekció visszaszorítása, harc a fényűzési kiadások ellen és a népesség jólétét és egészségét szolgáló intézmények sürgetése; végül akció a virilizmus eltörlése, a községi választójog kibővítése és a választási eljárás megjavítása érdekében" mondja Vázsonyi 1894-ben. És 1897-ben a kifejezetten községi program meghirdetése is indulatos szavakkal kezdődik a fővárosi „polgári uralkodó osztály" ellen, akik a már kiveszőfélben levő régi patríciusok helyébe léptek: nemességet szerezve, új kutyabőreikkel, és olajba festett képeikkel díszítve a kapitalista vállalkozások üléstermeit s „akik a szerényebb viszonyok között élő középosztályt, a kispolgári réteget és a munkásosztályt csak másodrangú polgárságnak tekintik, társadalmilag megvetik, politikailag rabságban tartják és gazdaságilag kifosztogatják". A közgyűlés már nem a polgárságnak, csak ennek az egy osztálynak képviselete, mely a virilizmus és a cenzusos választójog segítségével uralkodik. Ennek érdekében szükséges mindkettőnek eltörlése, a megjelölt szavazólapok helyett valódi, titkos szavazás és a kisebbség arányos kép viseletének bevezetése, szigoréi összeférhetetlenségi szabályok kidolgozása. De a program nemcsak negatívumokból áll: Vázsonyi önállé) progresszív városi adó bevezetését, a gáz, a világítás és a közúti vasutak (mint láttuk: a kerületi csoportosulások legfőbb gazdasági bázisainak) községesítését követeli; szociálpolitikát, melynek során a város többek között üzemeinek és a vele szerződött vállalatok munkásainak is méltányos munkafeltételeket biztosít; ingyenes népoktatást; a katolikus autonómia megteremtését, és ennek kapcsán a kegyúri terhek méltányos megváltását; s mindennek során általában is a kispolgár és a munkás védelmét. Ha már ez a program is méltán felkelthette Heltai és érdektársai aggodalmait (amint azt a Heltai-féle javaslatnak szinte pontosan e programra válaszoló, azzal szembeszegezett tételei mutatják is), 1901-re Radoczának kibuktatása a VI. kerületi mandátumból és ennek megvédése 1905-ben Hieronimy miniszterrel szemben is, messzemenően igazolták ezeket az aggodalmakat. Hiszen e választási kampányokban Vázsonyi beszédeiben ismét sűrűn előjöttek a „törpe", ,,a Budapestet leigázó zsarnokok", akik azért, hogy támogatják a kormányt, megkapják attól vadászterületnek a fővárost; az őket támogató kerületi klubok valójában „a kerület kaszárnyái, ahol Budapest népének fogvatartására és kihasználására a kerületi janicsárokat nevelik". A hallgatóság részéről mindig lelkes helyeslés fogadja megbélyegzésüket. A demokrata körök hálózata pedig eközben kezd túlterjedni a VI. kerület határain, megjelenik a pesti oldalon, elsősorban az V. ós VII. kerületben, de Óbudán is; és az I. kerületben is megalakul a Vázsonyiék tömegeivel azonos gondokkal küzdő budai kispolgárok várospolitikáikig hasonló törekvésű, de keresztény és nacionalista színezetű és így a függetlenségi párthoz közeledő helyi szabad pjolgári pártja is, Kassics Ferenc vezetésével. A IX. kerületben pedig egy agilis ós mindkét irányt már megpróbált ügyvéd, dr. Springer Ferenc most szervezi meg a ferencvárosi független községi pártot. A parlamenti képviselőválasztások eredményeit, most Játjuk, a század első éveire így már jelentős mértékben Budapest helyi problémái vagy legalábbis az azokból táplálkozó indulatok kezdik befolyásolni. Budapest a polgári politika keretei között is kibontakozó állásfoglalásában így a századelőre az országban elsőnek jelennek meg szervező erőkónt az addig hagyományosan közjogi problémák szerint tagozott országos politikai formáktól elszakadó, valóságos és budapesti veretű társadalmi problémák és az ezeknek megfelelő programok alapján álló politikai szervezetek kezdetei. Kétségtelenül nehéz helyzetbe hozva ezzel a hagyományos országgyűlési politikai pártok cégére alatt és programjai körül szerveződött s valójában saját nagyon is konkrét anyagi igényeik érdekében teljesen alkalomszerűen taktikázó és szövetkező kerületi csoportokat, melyeknek egyre inkább olyan általánosabb társadalmi igények jelentkezésével kell számolniok az őket eddig támogatéj szélesebb tömegek részéről is, mely igényeknek kielégítésére semmi hajlamuk sincs, sőt tulajdonképpen azokkal szemben jöttek létre s ennek megfelelően tulajdonképpen még programmal sem rendelkeznek. Ami azonban a helyzetet mindkét párt: kormánypárt, ill. városi képviselői és ezeknek ellenzéke számára végül is rendkívül feszültté tette, az e politika bázisainak végig az egész koron át a lehetőségekhez képest továbbra is viszonylag szűk volta és a politikával szemben még a választó jogosult polgári-kispolgári népességnél is továbbra is meglevő közöny volt. E közöny természetesen némileg oldódik akkor, mikor a választópolgár reális lehetőségeket lát sorsának átformálására de ez az oldódás még akkor sem jelentős. Hiszen 19 01-ben Budapest már