Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

332 —333.'Halmos János polgármester alpolgármester és Rózsavölgyi Gyula Választók és képviselők első világháborúig továbbra is változatlanok maradnak. 1872-höz képest nem változnak a választójog feltételei sem az országgyűlési, sem a városi választások viszonylatában csupán (a népességszám alakulását követve) az egyes kerületek által „szabadon" választható közgyűlési tagok száma változik némileg: 1897-től kezdve az addig fennálló állapotokhoz képest az I. kerület 5, a II. kerület 1 és a IV. kerület 4 tag küldésének jogát veszti el; ezekből négy-néggyel a VI. és VIL, kettővel a IX. és X. kerület képviselőinek száma fog megnőni. Változatlanul marad a fővárosi közgyűlésben a virilizmus pozíciója, és semmit sem változik a közgyűlés és ezen át a városi önkormányzat hatásköre. Mindennek révén többé-kevésbé továbbra is intézményesen biztosított marad a városi vezető réteg már megszerzett politikai pozíciója is. Csupa olyan körülmény tehát, mely a politikai felépítménynek a már kibontakozott vagy éppen kibontakozó félben levő gazdasági és társadalmi változásokhoz való hozzáidomulását eleve rendkívül lassítja és nehezíti. Azt, hogy bizonyos változások Budapest politikai életének szféráiban ennek ellenére is megindultak, először a főváros országgyűlési képviselőinek választásán lehetett észrevenni. Mert a választójog feltételeinek a világháborúig gyakorlatilag változatlan volta ellenére is e merev kereteket részint a társadalmi emelkedés, részint a pénz inflálódása folytán az 1874-ben megszabott választói cenzuson egyre könnyebben átlépni tudó és így erőteljesen növekvő tömegek belépése kétségtelenül s főleg 1896 után jelentősen kitágította. Első következményét ennek 1901-ben tapasztalhatjuk, mikor a terézvárosi, jelentős részében zsidó kispolgárságra támaszkodó, nyíltan kispolgári-demokratikus politikát hirdető, s ezzel nagy népszerűségre szert tett Vázsonyi Vilmos — demokrata pártjának képviseletében — megszerzi a Terézváros mandátumát, elsöpörve (3267 : 1795 szavazati aránnyal) a kerületi „törzsfőnök"-öt, azt a Radocza Jánost, akivel szemben az 1896. évi képviselő-választás során, nyilvánvaló vereségét látva, még a választás alatt visszalépni kényszerült. És ha az 1905. évi választásokon Budapest többségében továbbra is szilárd szabadelvű parlamenti képviseletébe a mandátumát Hieronimy kereskedelmi miniszterrel szemben is, bár most nehezebben, de megtartani képes Vázsonyi mellé minimális szavazattöbbséggel ugyan, de már a Ferencváros is ellenzéki, függetlenségi képviselőt fog bejuttatni a parlamentbe, a fővárosi politikai egyensúly már általában is rendkívüli labilitását, a kispolgárság még növekvő elégedetlenségét mindennél jobban fogja illusztrálni az a tény, hogy az ellenzék újabb országos győzelme által meghatározott politikai közhangulat nyomása alatt Budapesten is, a főváros összes kerületében (leszámítva csupán a nagyburzsoázia fellegvárát, a Lipótvárost) immár csupa ellenzéki képviselő fog mandátumhoz jutni. És ha 1910-re a volt kormánypárt a demoralizálódott koalíció felett vesztegetésekkel és közigazgatási nyomással országosan kivívott választási győzelme a fővárosra is kiterjed, az öt munkapárti mandátum mellé most már egy párton kívüli és három ellenzéki mandátum is kerül, melyek közül kettő (a VI. és III. kerületi) Vázsonyi demokrata pártjának, egy pedig az I. kerületben jórészt az ottani keresztény kispolgári mozgalom, a „szabad polgárok" által megválasztott, de még függetlenségi párti képviselőnek fog jutni. A három választáson a pártokra jutó szavazatok változó arányai mindenesetre jellegzetesen utalnak arra a még bizonytalankodó kispolgári rétegre, mely az erősödő munkásmozgalom láttán láthatóan hajlamos arra, hogy érzelmi tényezőkön túlemelkedve, szolgálatkészen visszatérjen az erős kezet és stabilitást biztosítani tudó kormányzat mellé. Egyúttal azonban azt is bizonyítva, hogy maga ez a politikai állásfoglalása sem stabil, és a tegnapi győztes, megingása esetén, e rétegre már nem számíthat. Mert a választási eredmények mint már korábban is, helyenként meglepően szorosak, kivált 1905-ben: Vázsonyi választásán alig 200 szavazattöbbséget tud nyerni, ugyanakkor a IX. kerületben a függetlenségi Ballagi is csak 100 fős szavazattöbbséggel győz; s míg a III. kerületben a szabadelvű jelölt csak 57