Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

V. A BUDAPESTI VÁROSPOLITIKA A XIX. század utolsó évtizede, a magyarországi gazdasági és társadalmi fejlődésnek az imperializmus viszonyai közé történő belépése, Budapest vonatkozásában - láthattuk különösen nagy változásokat indított meg. Ezek központjában a társadalom belső ellentéteinek rendkívüli kiéleződése állt, amit részint a századvégből kibontakozó válság, részint az erős középpolgári réteg hiánya csak fokozott. Ez a körülmény, míg egyrészt a szembenálló társadalmi osztályok súrlódási felületét rendkívül kiszélesítette, ugyanakkor kiélezte a polgárságon belüli ellentéteket is. Mindennek következtében a még a szabadversenyes kapitalizmus játékszabályainak megfelelő, azokra épült politikai berendezkedés stabilitása is megrendült mind országos, mind és elsősorban budapesti viszonylatban. A millennium utáni korszak Budapest politikai történetében így a meglevő politikai szerkezet felbomlásának és új irányzatok és törekvések megjelenésének jegyében áll. A politikai felépítmény hagyományos keretei az új viszonyok között, ha még fenntartják is magukat, a valóságban már egyre inkább új, az átalakuló társadalom törekvéseit kifejező tartalmaknak, programoknak válnak hordozóivá, miközben az új tartalmak már lassan megkezdik e számukra egyre alkalmatlanabb keretek szétfeszítését vagy szétbomlasztását is. Megteremtve ennek során Budapest saját valódi várospolitikáját. Ez persze nem megy könnyen vagy egyszerűen. Minden társadalmi és gazdasági változás ellenére a politikai magatartás és tevékenység intézményes keretei ugyanis gyakorlatilag az 331. A fővárosi tanács utolsó ülése a régi Városházán, 1900. február 8-án