Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

Budapest legnagyobb adózóinak megoszlása az adóalapként szolgáló vagyon vagy jövedelem jellege, ill. foglalkozási főcsoportok szerint 1888 — 1910 1888 1903 1910 Ingatlan, járadék 211 405 534 Kézmű- és kisipar 111 93 29 Gyáripar 80 76 75 Építőipar 54 39 52 Kereskedelem 302 2:i0 177 Vendéglátóipar 62 69 30 Szállítás, közlekedés 23 1 1 24 Hitelügy 60 48 42 Értelmiségi szabad foglalkozás 194 120 161 Hivatalnok 71 40 47 Egyéb 10 69 29 Összesen 1178 1200 1200 1888, 1903 és 1910 legnagyobb adóit megjelölt vagy megállapítható alapjaiknak természete szerint csoportosítva és összehasonlítva: legjellegzetesebb vonásként a többé-kevésbé kizárólagos adóalapként kimutatott háztulajdon arányának állandó emelkedését figyelhetjük meg. Ezzel párhuzamosan, ugyanúgy állandó, de ellenkező irányú mozgást: csökkenést, a kézműipari és kisebb mértékben a kereskedelmi alapú, valamint 1903. évi mélyponttal ugyan, de egészében mégis csökkenő tendenciával a szabad értelmiségi foglalkozások és a hivatalnokok által fizetendő adók csoportjában figyelhetünk meg. Egészen meglepő viszont a vendéglátóipar jelentős, 1903-ig még némileg növekvő számú adózói létszámának hét év után felére történt csökkenése. Stabil részesedést ezek után már csak az építőipar, a szállítás, a gyáripar és a hitelügy területén látunk, és az egyelőre közelebbről meg nem határozható vállalkozásokhoz kötött ,,igazgatók"-nak elég jelentős száma is nyilván a két utóbbi kategória legnagyobb adózóinak számát szaporíthatná. A legnagyobb adózók csoportjának ilyen átalakulása világosan mutatja: a város legalábbis bizonyos ágazatokban gyorsuló gazdasági fejlődése során egyes ágazatok hogyan fulladnak ki és szakadnak le a még továbbra is vagy éppen mostantól fejlődőképes ágazatok csoportjáról, illetve a felhalmozott tőkék mikor és mennyiben fordulnak befelé, elsősorban a stabilizálásukra mindig alkalmas háztulajdonba. További vizsgálat azt is megmutatja, hogy ez a legnagyobb összegű adókkal körülhatárolt vezető réteg a millenniumtól a világháborúig tartó korszakunk viszonylag rövid időtartama alatt nemcsak szerkezetileg, de még e változás mértékén túl, személyeiben is változik. 1910 1200 legnagyobb adózójának ugyanis csaknem fele (548 fő) 1903 után tűnik fel a csoport soraiban, s ha azok, akik már 1903-ban is e csoportba tartoztak, még 623-an vannak is, közülük már csupán 276 azoknak száma, akik maguk (vagy kétségtelen felmenőik, illetve jogutódjaik) 1888-ban is e csoportba soroltattak. (Közülük is a városegyesítés koráig már csak 150 személynek — alig 12,5 %-nak előzményei nyúlnak vissza.) További elemzés megmutatja ezután azt is, hogy az 1903 és 1910 közötti korszak legnagyobb mértékben a csak háztulajdonosok kategóriáját alakította át, oda hozva be aránylag is a legtöbb új személyt — arányaiban csak a számát tekintve kevéssé jelentős vendéglátóipar és még inkább a hivatalnokság kategóriájában okozva megközelítően is hasonló változásokat. Ugyanakkor megláthatjuk azt is, hogy a nagypolgárság magát 1910-ig legstabilabban tartó rétegét (azt a bizonyos 276, illetve, még szigorúbban, csak másfél száz főből álló magot is) elsősorban a városegyesítés korának kereskedői (1910-ben 98, illetve 64 fő), szabadfoglalkozású értelmiségi emberei (64, ill. 28 fő), a kézműipar alá besorolt, valójában azonban legnagyobbrészt a város alapvető élelmiszerekkel: hússal és kenyérrel való ellátásán meggazdagodott néhány pékje és mészárosa (19, ill. 11 fő) és aránylag csekély, de összességében mégsem kis csoportban a már ház- és ingatlantulajdonba húzódott, kereskedésüket vagy még a céhes keretekben indult iparukat időközben feladó polgárai (39, ill. 24 fő), ill. ezek utódai alkotják. Azonban mivel a besorolás a belépés időpontjában adott foglalkozás szerint történt, ez utóbbiak nyilván jórészben már a hitelügy vagy a gyáripar területén tevékenykedve vonulnak vissza. S akikhez természetesen még nyilván oda lehet számítani a 1888 és 1903 között belépettek (táblázatunkban csak 1903-ban észlelhető) csoportjának egy nem jelentéktelen hányadát is. E legstabilabb mag 1910-re kialakult vagyoni helyzete éppúgy, mint már induláskori, 1888. évi viszonyai is azt mutatják, hogy itt jórészt valóban a kor leggazdagabb polgárai tömörülnek. Az 1888-tól 1910-ig virilistaként említett 276 emberből 1888-ban 127-nek (köztük 46 kereskedőnek, 17 háztulajdonosnak, 21 értelmiséginek) adója volt felül az 1000 forinton, s e csoport az ak-