Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM VÁLSÁGJELEI 1. AZ ELLENTÉTEK KIÉLESEDÉSE A TÁRSADALMI SZERKEZETBEN Az a budapesti társadalom, mely szerkezetét tekintve a millennium évére már mint teljesen kifejlődött és kiteljesedett polgári társadalom áll előttünk, a világháborúig még hátralevő mintegy két évtizedre természetesen nem merevedik meg ezen a fokon: fejlődése, alakulása pillanatnyi megtorpanás nélkül tovább tart. Míg azonban - megfelelően a városfejlődés gazdasági alapjaiban végbement változásoknak a kilencvenes évek elejéig e folyamatra még elsősorban a kiteljesedés volt a jellemző: a város sokféle új funkciójával együtt a társadalom differenciálódása, hozzáidomulása az új igényekhez addig a most induló szakasz fő vonását az immáron kiteljesedett polgári társadalom kezdettől fogva meglevő, de a kiteljesedés sodrában sokáig még észre nem vehető belső ellentmondásainak előtérbe lépése fogja megadni. Mégpedig a városi társadalom mindegyik osztályában és rétegében, s anélkül, hogy az így előálló társadalmi feszültség mérséklődnék a városi népességszám növekedési ütemének csökkenésétől. Hiszen mint már láttuk - e csökkenés csupán látszólagos, s azt a főváros körül kialakuló agglomeráció, az elővárosi övezet népességszámának most meggyorsuló növekedése ellensúlyozza; ha már jórészt az agglomeráció szintjén is, de a népességszám növekedése korszakunkon át változatlan ütemben folyik. így ezt, a fejlődés elsősorban gazdasági előfeltételeinek nyomán a millennium elmúltával általában is érezhetővé váló változást minden osztály és réteg csakhamar megérzi — legalább úgy, ahogy azt legpontosabban, bár még teljességgel öntudatlanul Krúdy fogja majd megfogalmazni, visszatekintve a világháború utolsó hónapjaiból: ,,Én azt hiszem, hogy a Millenáris kiállítás óta lett Pest az, ami Hajijainkban. A kiállítás idő lefölözött mindent, elvitte Pest jó napjait. Am ekkor felébredt az élni vágyó, lármával, nyugtalansággal megátkozott város. Magához tért a rövid dermedtségből és teljes erővel vetette magát a meggazdagodás és a kellemes élet után." Eljutva végül ennek során (s ezt már mi tesszük hozzá Krúdy soraihoz) belső ellentéteinek hallatlan kiélesedéséig is. Aminek a város immár egész társadalmi pszichikumára való kihatását Csontvárynak, a festőnek 1909-ben írott sorai tükrözik: ,,Futva menekülök ebből a romlott levegőjű városból, ahol valamikor oly szívesen időztem. Még a szellemi élet is teljesen megváltozott: letűnt az ideális küzdelem s helyébe lépe a minden áron való feltűnés, érvényesülés, a meggazdagodás; sok esetben a halállal való harc a létért." Az induló imperializmus korának magatartása ez. Az ellentétek alakulásának lehetséges irányait és csomópontjait már az előző periódus budapesti társadalmi struktúrájának korszakunk derekára, 1910-re bekövetkezett módosulásai is érzékeltetik. Budapest 1900. és 1910. évi társadalomszerkezetét egyelőre csak magának Budapestnek vonatkozásában összevetve, s ezt hozzámérve az 1890 és 1900 közötti fejlődéshez, a már akkor is észlelhető tendenciák közül mostanra elsősorban a népesség kereső elemei számának és arányának további erős, a népességszám növekedési ütemét már egyre inkább felülmúló növekedése lesz feltűnővé. Az 1910-re csak 20%-kal gyarapodott népességen belül a keresők száma 27%-kal nőtt a növekedés mintegy harmada a női munkaerő bekapcsolódásából áll elő: ennek növekedési aránya a tíz év alatt 28 %. Az elővárosi övezetben a keresők száma éppenséggel 100 %-kal emelkedik — ha talán az övezet viszonyainak erősebben vidékies jellege folytán a 100 keresőre jutó eltartottak száma a budapestinek 91-ről 78-ra történt zuhanásánál még gyengébb: csak 158-ról 142-re való csökkenést mutat. Budapest az első világháború előestéjére, úgy látszik, népességének még a korábbinál nagyobb hányadát lesz képes mozgósítani új vagy legalábbis most erősödő gazdasági-igazgatási funkcióinak (elsősorban most meggyorsuló nagyipari fejlődésének) szolgálatára. Az így általánosságban átalakult társadalmi szerkezeten belül azonban az egyes kategóriák arányai is megváltoztak ugyancsak folytatva a változásnak már a millennium előtt megindult folyamatát. A legfeltűnőbb (mert az előzményekhez képest legváratlanabb) ezek közül az ipar és kereskedelem önálló egzisztenciáinak számában beállott, az előző periódus még erős emelkedéséhez viszonyítva különösen (s kivált a kisipari üzemek számát tekintve) érezhető stagnálás volt. Az előző periódushoz pontosan kapcsolódik viszont a tisztviselőréteg létszámának további gyors és nagyarányú emelkedése, ezen belül is (elsősorban a gazdasági életben: iparban