Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

annak újpesti magvában találkozunk városiasabb viszonyokkal (nem is véletlen, hogy Újpest nem sokkal később, 1909-ben végre rendezett tanácsú város rangjára fog emelkedni). Hogy azonban ennek az urbanizálódásnak továbbra még körvonalai és igényei is csak mily kevéssé tisztázottak, az a beruházási kölcsönök rendkívül alacsony voltából látszik: Újpest 2 millióján kívül még Budafok látszik a legigényesebbnek 850 ezer koronás kölcsönével, míg a jóval népelsebb Erzsébetfalva csak 400 ezer, Kispest meg éppenséggel csak 100 ezer koronát igényea. Hogy e kölcsönpolitika alakulásában mennyi része van az itt feltorlódott kisemberek a magasabb pótadóktól és a drágább (bár igényesebb) szolgáltatásoktól viszolygó kényszerű garaso -kodásának, és a megye politikájának, még további kutatást igényel. Kétségtelen azonban, hogy a fővárosnak és az elővárosi övezet akár éppen legnépesebb helységeinek is városiasodottsága közötti hatalmas különbség még korszakunkban is csak kevéssé változik — ami főleg az itt kiépülő modern nagyiparhoz viszonyítva válik még élesebbé, nem jelentéktelen tényezőjeként a lakosság e helyzet hátrányát elsősorban érző proletártömegei radikalizálódásának, s ennek jeleként több szociáldemokrata képviselő-testületi tag megválasztásának. Az övezet urbanizációs képéhez hozzátartozik azonban az is, hogy korszakunk legvégén itt, Kispest határában jön létre az egész ország legnagyobb szabású és viszonylag már kiválóan urbanizált munkás-lakótelepe, az ún. Wekerle-telep. Az 1908. évi XXIX. te. alapján ui. a pénzügyminiszter 3 millió koronáért Kispest és Budapest határán kb. 472 ezer négyszögölnyi terű-317. A kispesti rendőrség 1912-ben elkészült új szókháza 318. A kispesti Wekerle-telep alaprajza. Épült 1908 és 1914 között