Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

295.^ A Vár látképe északkelet felől az Országos Levéltár új épületével (Petz Samu), előtérben a Rózsadomb lejtőjének és a mai Mártírok útja déli oldalának nagyvárosias beépítésével nak viszont 15%-ra ugrása (benne a négy- és többemeletes épületek arányának 0,6-ról 6,8%-ra emelkedésével). Korszakunkban Budapest kétségtelenül házainak emeletszámát és ezáltal nagyvárosias megjelenését tekintve lép igen nagyot előre. Persze éppúgy, mint az előző korszakban, ez az emeletszámban kifejeződő városiasodás most sem terjed ki a város egészére, a bel- és a kültelek eltérései továbbra is megmaradnak. A kültelek 1920-ra is 77%-ában földszintes házakból áll, míg a beltelket ez már csak 35%-ban jellemzi. Sőt, jóllehet a pesti belterület hivatalos határa korszakunkra már a Dráva utca, a mai Dózsa György út, Thököly út, Mosonyi utca, Hámán Kató utca által alkotott vonal — a különbség a Nagykörút vonalán belül és kívül fekvő beltelki városrészek beépítési magassága között még korszakunkban is érezhető marad. Még nagyobb a különbség Pest és Buda viszonyai között: a budai oldal házállománya még 1920-ban is 67%-ában földszintes házakból áll, és csak 8,7%-ban éri el vagy éppen múlja felül a három emeletet. A pesti oldal esetén ugyanekkor ez az arány 42, ill. 29%. Mindezt a rétegeződést az épületállománynak, mint láttuk, túlnyomó részét kitevő lakóházak esetén még részletesebben vizsgálhatjuk. 1890 és 1910 között a budai beltelek lakóházállományán belül a földszintes házak aránya ugyan 80,9%-ról 66,9%-ra csökkent, a külterületen azonban szinte változatlan maradt (86,7%-ról csak 84,2%-ra szállt alá), s Óbuda még belterületén is 90%-ban ekkor is földszintes házakból állt. A legnagyobb a változás a pesti belterületnél (48,6 --22,2%); a külterületen azonban a helyzet, hasonlóan a budaihoz, nem sokat változott (87,7 80,4%). Es, mint említettük, e fokozatkülönbsóg érezhető még Pesten a Körúton belül és kívül fekvő belterület esetén is: a lakóházakat illetőleg a földszintes házak aránya 1910-ben a belső övezetben már csak 15,31%, míg a három- és a többemeleteseké 54%; a Körúton túl azonban ezek az arányok 38,2, ill. 41,9%-ra változnak. Ha egészében a város 1896 és 1914 között belső városmagvában hosszú utcasorokon át már általában többemeletes házakkal büszkélkedhet is, a városmag városképének nagyvárosias egységesülése tehát jelentősen előrehaladt, kifelé haladva a kép egyre egyenetlenebb, majd egyenletesen kisvárosias lesz és végül falusias- Es ha ez minden nagyvárosnál természetes is, Budapestnél a váltás minden fejlődés ellenére is még túl