Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

284. A régi városháza bontása 1900-ban A Közmunkatanács a pesti cs a budai oldal külső területein is végzett javításokat a szabályozási terveken; ezeket azonban a fővárosi építésügy sokáig nem volt hajlandó tárgyalás alá venni, fő törekvése —- még mindig a közművesítés minél jobb kihasználása érdekében a város külterjes fejlődésének megakadályozása lévén. Míg a törekvés egyrészt indokolt volt (hiszen a külterület szükségképpen rendszertelen építkezést tett lehetővé), ugyanakkor nem kis felelőssége is volt abban, hogy a városközponttól kifelé törekvő tömegek ezek után az elővárosi övezetbe áramlottak ki. 1907-ig mindenesetre a pesti oldalon már csak a felső-rákosi réteknek nincs végleges szabályozási terve, Budán pedig csupán a Budaörs és Budafok felé eső dűlők szabályozatlanok, míg a Virányos, a Zugliget, a Svábhegy, a Mártonhegy szabályozása már befejezéséhez közeledik, a város többi részén pedig már végbement a főváros és a Közmunkatanács által egyeztetett szabályozás. A világháborúig a budai oldalon a beépített területhez csatlakozó határrészeken: a déli Gellérthegyen, a Virányoson és a Kútvölgy egy részében, az Istenhegyen, az Orbánhegyen s a Németvölgy Kelenföldre hajló részében, a Sashegyen és részben Sasadon sikerülni fog e szabályozásokat ténylegesen is végrehajtani. A város így kialakuló topográfiai keretei ezentúl már csak egy ponton bővülnek: az 1908. évi XLVIII. tc.-ben a kormány — alapjában véve József főherceg vagyoni szanálásának érdekében - 11 millió koronáért megveszi a Margitszigetet; ebből a főherceg 5 millió koronát évi 260 ezer forintos részletekben készpénzben kap meg, 6 millió korona fejében pedig megkapja 285. Az Osztálysors játék egykori bérpalotája a mai Március 15. téren