Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

286. Az Újépület ós az északi Lipótváros részlete az 1872. évi Halácsy-féle térképen részint az Országház közelében levő állami tulajdonú, részint pedig a Margit-híd pesti hídfője alatt és felett elnyúló, a Duna-szabályozás révén nyert telkeket. A szigetet, melyre 1901-ben már megépült a Margithídról levezető szárnyhíd, a Közmunkatanács 1909-ben vette át, és megkezdte a sziget a törvénynek megfelelően nyilvános parkká való átalakítását. A terheket azonban nem bírván viselni, azt már 1913-ban átadta egy tőkés bérlőtársaságnak, míg a neki átadott nagy értékű telkeket a főherceg fogja sürgősen továbbadni egy építő társaságnak, mely az ún. Palatínus házakkal nagy lendületet fog adni az Ujlipé)tváros kiépítésének. A városfejlődés topográfiai kereteinek ilyen megállapításán túl e korszak is folytatta e keretek továbbfejlesztését. Egyrészt az említett 1908. évi XLVIII. tc.-kel, mely felhatalmazta a kormányt a mai Árpád-híd helyén Dunahíd megépítésére és ennek megfelelően a hídfők szabályozására másrészt a város legzsúfoltabb negyedén, az Erzsébetvároson át vezetendő új főútvonal tervének felvetésével. A hídépítés megkezdését a Lánehídnak már múlhatatlan, 1913 15-ben végre is hajtott teljes műszaki rekonstrukciója után tervezték. Az Erzsébet út terve pedig, melynek első gondolata a VII. kerületi Ehrlich-féle párt részéről 1900-ban vetődött fel a közgyűlésen, hosszas viták, s a terveknek és koncepcióknak a sugárútból végül is meglehetősen görbülten vezetett útvonalat alakító többszöri módosítása után 1914 júniusára jutott el végleges formájáig: egy a Dob utca folytatágában a mai Lenin körúttól a Rumbach utcáig ívelten vezetett, majd itt a mai Tanács körútba egy erre merőleges térrel becsatlakozó vonalvezetésig; ez a Tanács körút másik oldalán új városházépület építését is kívánta. A terv elfogadása és a pályázat kiírásának elrendelése után alig néhány héttel a meginduló világháború azonban e terveket is elsodorta. Elsodorta éppúgy, mint az ugyanezekben a napokban kiadott tij építési szabályzatot is, mely a háború miatt már éppen leglényegesebb elvi és gyakorlati vonatkozásaiban soha meg nem valósulhatott. Pedig az 1894. évi szabályzathoz képest már valóban modern alapokon épült: az építési övezetek számának nyolcra emelésével lehetővé tette az egyes városrészek adottságainak megfelelő differenciált beépítést; az építkezés alapfeltételeként szabta meg a terület közművesített voltát; lehetőséget adott az épületmagasságok csökkentésére; megnövelte a közös udvaros (keretes) építési mód alkalmazásának lehetőségeit; ugyanekkor növelte az udvarterületeket is és a szabadon álló beépítésű övezetekben az épületek közötti távolságot. A szabályzat különleges beépítési módok megállapításával változatossá és szebbé kívánta tenni az épületek elhelyezését; elindította a Vár és lejtői a művészi igényeknek megfelelő beépítését és rekonstrukcióját, és rendelkezett a kedvező városkép biztosításáról. Ugyanakkor a gyárakra nézve is igyekezett összeegyeztetni az ipari és városrendezési érdekeket. A városszabályozás eredményei, a városépítés tervei és az új építési szabályzat igényei így reálissá teszik azt a városképet, amit 1913-ban Bárczy polgármester 1923-ról, a mindössze egy évtizeddel későbbi Budapestről rajzolt a 40 éves jubileumát ünneplő főváros elé. Forgalmas, látványában, városképében és urbanizációjában egyaránt modern nagyvárost ábrázol e kép - felhíva a figyelmet arra is, hogy Budapest városépítésének 1896 és 1914 közötti korszakát már nem lehet valamely szerves és kiteljesedett, egységes periódusnak tekinteni, hasonlónak a városegyesítés és a millennium közötti korszakhoz. Ehhez képest ui. csupán torzó áll előttünk, 287. Terv az Újépület helyének és az északi Lipót városnak beépítésére 1872-ből