Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

273. A Belváros magvának átépítése a századfordulón. Az 1872. évi Halácsy-féle térkép részlete és (vastag, ill. szaggatott vonallal jelezve) az ój utcahálózat és az előtte álló tér helyén átadott telken. Az építkezés majd az első világháború során fejeződik be; az új, a századforduló modern nagyváros-eszményének leginkább megfelelő városközpont képe azonban már csak a háború után, a régi piarista épület lebontásával válik teljessé. Ugyancsak a millennium előtt megindult, de ekkor még ki nem bontakozott kezdeményt folytatnak az Újépület 1897 novemberében megindított bontása után a területnek a városszerkezetbe való korszerű beillesztésére tett kísérletek. A hatalmas területből kb. 12 ezer négyszögöl beépítését tervezik; ennyi szükséges ugyanis ahhoz, hogy a telekeladásokból a kormány által megkívánt 7 millió korona bejöjjön. A szabályozás tervezésébe a Magyar Mérnök és Építész Egylet is bekapcsolódik, az első pályázat azonban eredménytelen marad; a tér mai, a teljes szimmetriára alapozott formáját végül Palóczy Antalnak, egy a kor városesztétikájának érvényesüléséért rendkívüli aktivitással küzdő építésznek névtelenül beadott terve alapján nyeri el. Az első világháborúig beépítése is befejeződik, a Tőzsde, az Osztrák Magyar Bank és különböző nagyvállalatok székházaival; csupán a déli oldalon maradnak meg a hajdani Széchenyi sétány egyes régi épületei. A korszak harmadik nagyobb arányú szabályozása részben ugyancsak az Erzsébet-híd építéséhez fűződik: ennek most kialakítandó budai hídfőjéből kiindulva folytatódik tovább ui. a Tabán újjárendezése. Az ennek érdekében már 1878-ban megindított kisajátítások sokáig esak lassan, bár állandóan haladtak előre. A híd elkészülte (19(13) és a királyi palota új, északi szárnya építkezésének befejezése után, 1907-ben, a gazdasági válság oldódásával azonban megjelent az igény e terület lehető gyors és reprezentatív kiépítésére is. A főváros és a Közmunkatanács különböző szempontokból, de egyaránt elsősorban az Attila út, ill. az Árok utca vonalán kívánt modern reprezentatív útvonalat létrehozni; e célra az 1908. évi XVIII. tc. 2 millió koronát bocsátott a Közmunkatanács rendelkezésére. Ugyanakkor a főváros is előterjesztette javaslatát immár az egész, a Naphegy és Gellérthegy közötti városrész rendezésére, melyhez