Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

m. A VÁROSÉPÍTÉS TJJ UTJAI Budapest városépítésének a millennium utáni, az első világháborúig tartó szakasza pontosan tükrözi azt a változást, mely a főváros fejlődésében a XIX. század utolsó évtizedében általában megindult. Emlékezhetünk: a megelőző negyedszázad során az adott viszonyok között egyrészt kitöltődtek a város még 1871-ben megállapított topográfiai keretei, ill. kiderült többrendbeli korrekciójuk szükségessége is. Másrészt többé-kevésbé létrejöttek azok az építmények is, melyek a város 1871-ben felmért és megtervezett különböző szintű központi funkciói számára szükségesnek találtattak. Ugyanakkor azonban szorongató erővel jelentkezett a népességszámnak az eredetileg számítottnál gyorsabb fejlődése és a város központi funkcióinak, valamint a város saját üzemeltetéséhez tartozó feladatoknak megszaporodása — és az olyan jelenségek kibontakozása, mint az elővárosi övezet induló rohamos benépesülése. Mindezek együttesen korszakunkra a városépítésben is immár új kezdeményeket igényeltek, annak minden területén minőségi változásokkal is: így a városszabályozásban és ezáltal a város további topográfiai fejlődésének meghatározásában — éppéigy, mint az építkezés műszaki-adminisztratív feltételeinek élj megállapításában, sőt az építkezések stílusának megváltoztatásában is. Ám e változások megfelelően a beépített terület gyors tágulásának és a beépítési sűrűség növekedésének éppúgy, mint a népességszám hasonlóképpen meg nem álló, legfeljebb súlypontjában az elővárosi övezetre áthelyeződő növekedésének a közművek, a közlekedési hálózat, sőt a közegészségügyi szervezet és intézményhálózat ekkor még elsősorban mennyiségi bővítését is követelték. Egészében végül is nemcsak tükörképeként, de szerves részeként is annak a folyamatnak, mely a városfejlődés minden területén a kilencvenes évek végével kezdett érezhetővé válni, jelezve a modern világvárosi fejlődés előfeltételeinek létrejöttét. 1. A VÁROSSZERKEZET ÉS A VÁROSKÉP A város topográfiai fejlődósét meghatározó városszabályozási-városrendezési tevékenység A városkorszakunkban is megszakítás nélkül folytatódott tovább, legjelentősebb alkotásaiban ugyan rendezés jórészt még az előző korszakban induló kezdeményekhez kapcsolódva, vagy éppenséggel ezeket megvalósítva - ám ugyanakkor már egyre sűrűbben vetve fel új munkálatok igényét és terveit is. Ezek közül legjelentősebb kétségtelenül a belvárosi városmag az Erzsébet-híd építése során szükségessé vált és már a millennium előtt elhatározott átalakításának végrehajtása és befejezése volt. A millennium időpontjában az építendő híd vonalvezetésétől eltekintve az érintett terület átalakításának több kérdése még megoldatlan volt: így mindenekelőtt a Városháza, a Belvárosi templom és a piarista épület sorsa. Az 1897-ben meginduló hídépítés azonban nem tűrte tovább a halogatást, és a századfordulóra már eltűnt a régi városmag: a ferencesek templomától egy ideig egészen a Dunáig lehetett ellátni a lerombolt házak helyén. Eltűnik a Kúria régi épülete, az Athenaeum kis barokk palotája és a Torony utcában a város legrégibb, állítólag Zsigmond király korában épült lakóháza; eltűnik a Hal tér, a Rózsa tér, a Sebestyén tér, nagyra növekszik a Kígyó tér. A régi városházán 1900. február 8-án tartja utolsó ülését a fővárosi tanács, és néhány hónap múlva már ennek az épületnek alapfalai is eltűnnek a föld színéről. A lebontott évszázados épületek helyére a részben most is álló hatalmas bérpaloták kerülnek, részben az uralkodóháznak, de bankoknak s a lottójövedéknek is tulajdonában; s itt kap helyet a városparancsnokság épülete, egy fedél alatt a tiszti kaszinóval. Ennek ellenére — s bár a híd 1903-ban már megnyílik a pesti hídfő északi oldalának rendezése még így is sokáig tisztázatlan marad; a többféle terv eredményeképpen már a lerombolás veszélye fenyegeti a Belvárosi templomot is, melyet 1910-ben, az utolsó pillanatban nyilvánítanak műemlékké. Ezután megtörténik a kiegyezés a főváros és a piaristák között is: csak most kerülhet sor a mai Március 15-e tér északi részén még álló régi piarista épületet egyelőre még meghagyva az új rendház és gimnázium (a mai egyetemi bölcsészkar épülete) építésére a templom háta mögött, részben a régi városháza Ő83