Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

átalakulás előjelei is. Annál határozottabban, minél inkább világossá válik: az erős polgári középrétegeknek a városfejlődés igen gyors üteme mellett immár behozhatatlanná vált hiánya e fejlődés számára előbb-utóbb új társadalmi bázis keresését teszi szükségessé. A kiélesedő ellentétekre adott válasz ilyen komplex volta fogja ezután továbberősíteni Budapest hangját az országos politikában is. Világos, hogy akkor, amikor az országos politikát az ellentétek általános kiéleződésén túl sajátlagosan a dualizmus válságának végső szakaszába való belépése is terheli, Budapestnek mint fővárosnak az országos politikára legközvetlenebbül reagáló társadalma igen alkalmas lesz arra, hogy e politikát neesak közvetlen reakcióival befolyásolja, hanem, hogy ennek során azt saját igényei szerint értelmezze, tudatosítsa és átformálja mintegy urbanizálja is. Ebben nem kis szerepe lesz majd a város által legközvetlenebbül befolyásolt sajtónak éppúgy, mint az új viszonyoknak megfelelő új magatartásokat kidolgozó, terjesztő fővárosi kultúrának is. És ha Budapest válasza saját fejlődésének és az országos fejlődésnek problémáira már említett perspektíváiban, 1914-ig még csak korlátozott bár egyre táguló - körben fog tudatosulni vagy éppen elfogadtatni, kétségtelenül jelentősen hozzá fog járulni majd ahhoz a válaszhoz, ami a világháború négy esztendeje alatt lassan közvéleménnyé formálódva 1918 végén fog majd Magyarországon elsőnek ugyancsak Budapesten — elhangzani.