Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

melynek első nyomait még - emlékezhetünk — ugyanezen elemek részéről már a városegyesítés éveiben is megfigyelhettük, s melynek most a városfejlődés kibontakozása láthattuk oly sok más oldalról is új érveket kezd adni. A társadalomtudományoknak a környezethez való közvetlenebb kapcsolata folytán a tudományos munka fővárosi bázisaira a környezet befolyása természetesen erősebben és szélesebb sávban, sokszor kezdeményezőén érvényesül. Mindenekelőtt azáltal, hogy a szakmai választ igénylő kérdések és problémák akár a jogtudományban, akár a történettudományban, az irodalomtörténetben vagy a filozófiában legtökéletesebben itt válnak érzékelhetővé. Ennek megfelelően az egyes tudományágak fokozódó szakosodása, új kutatási irányok átvétele is elsősorban itt, Budapest kereteiben indul meg, mint ahogy az ennek nyomán bővülő, elsősorban a tudományos társaságok és az Akadémia által szervezett társadalomtudományi könyves folyóiratkiadás is e budapesti tudományos bázis lehetőségeit és szavának hatókörét fogja megnövelni. De ha mindez elégséges is ahhoz, hogy a budapesti társadalomtudományi intézmények tevékenységében már kialakítsa a polgárias irányú vonulatot, arra már nem lesz elég erős, hogy ennek kizárólagosságát is biztosítsa az innen kiinduló tudatformálásban. Éppen e tudományágaknak a társadalom aktuális problémáihoz való szorosabb kapcsolódása lesz az a körülmény, mely oly nagy, akkor és még sokáig elsődleges szerepet juttat nekik a társadalmi tudat az éppen e téren igen eleven konzervativizmus kezdeményezte manipulálásában is. Korszakunk lezáródásakor így Budapest tudományos élete a társadalomtudományokban erősebben, mint a természettudományokban még erősen kétarcú: a kor modern tudományosságának jeleit elsőnek fogja fel Magyarországon, de ezek közvetítésében és alkalmazásában gyakorlata már megoszlik; erős konzervatív ellenállásba ütközve, kivált a társadalomtudományoknál. S ha egészében, ha lassítva és vontatottan, de nagyrészt éppen környezetének, a fővárosi társadalomnak nyomása alatt korszerűsödése végül is már feltartóztathatatlanul halad előre, a budapestinél sokkalta konzervatívabban befolyásolt országos érdekekhez való kötöttsége egyre inkább gátolja annak a válasznak megadásában, amit tőle a kor és a társadalom nem sajátlag budapesti, de Budapest értelmiségi közvéleménye által legerőteljesebben hangoztatott igényei objektíve már elvárnak. Jele ennek az e tudományosságot — nem ok nélkül szimbolizáló Akadémia éppen az Eötvös Csengery-nemzedék elmúlásával egy időben meginduló lassú elszigetelődése lesz. Budapest tudományos életének jelentőségét bármennyire megbecsülve is, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a tudomány - s kivált a természeti és műszaki tudományok a fővárosi magaskultúra elsősorban a társadalmi tudatban és magatartásban megfigyelhető profiljának alakulását korszakunkban legfeljebb csak mint láttuk is rendkívül áttételesen, egészében pedig még igen kevéssé befolyásolja. E kultúra arculatára a sajátosan budapesti vonásokat elsősorban a kultúrának a társadalom tudatát közvetlenül formáló és tükröző ágai és műfajai és az ezeket képviselő intézmények fogják rávésni és ha Budapestnek e korabeli kultúrájáról cs ezen belül akár a magas-, akár a tömegkultúráról beszélünk is, az annak sajátos budapestiségét meghatározó elemek ebből a közvetlen megjelenésében mondhatni humán jellegű komplexumból fognak származni. Humán jellegűből annak ellenére persze, hogy mélyebb gyökereiben e komplexumnak nem is egy elemét nagyon is természettudományos eredmények alakították ki, ill. befolyásolták. A Budapesten így és ezen intézmények által meghatározott keretekben kialakuló humán, de nem tudományos jellegű és igényű magaskultúra érdemi tartalmi bemutatása végül is éppen e kultúrának ilyen rendkívül erőteljes budapesti központosulása folytán gyakorlatilag (hogy csak a legfontosabb elemeket emeljük is ki) a kor teljes magyar irodalom-, színház-, képzőművészet- és zenetörténetének ismertetését igényelné. Hiszen mindezen területeken többé vagy kevésbé mindabban, ami a korban uralkodó színvonalat jelentette, elsősorban Budapestnek vagy legalábbis a főváros által képviselt közönségigénynek közvetlen vagy közvetett hatása nyilvánult meg és érvényesült. Kétségtelen azonban, hogy a budapesti magaskultúra mindezen, egymástól igen különböző ágainak fejlődésében megfigyelhető bizonyos közös vonás is: a készség és törekvés az illető kulturális ággal szemben jelentkező polgári igények kielégítésére. Nyilvánvaló, hogy ez csak az illető ágazat sajátos adottságaitól, elsősorban is történetileg kialakult előzményeitől befolyásolva, azokhoz alkalmazkodva érvényesülhet. A törekvés minden esetben közös iránya azonban, mely az ágazat útján a fejlődés polgári igénvei szempontjából soron következő feladatok megoldására irányul, ezáltal a társadalmi mozgás egységében fogja összefogni ezeket az utakat. Az irodalom vonatkozásában ennek megfelelően írem lesz véletlen, hogy a korszak Budapesten központosult irodalma (gyakorlatilag ekkorra már a magyar irodalomnak szinte egésze) Budapest Magyarországon a legteljesebben és a legkorábban kialakuló polgári társadalmának részeként már a városegyesítés korától kezdi észlelni a reformkor polgárosulni akaró birtokos nemessége által megfogalmazott nemzeti-liberális eszmevilágnak a második nemesi-liberális nemzedék