Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

234—235. Kossuth Lajos temetése 1894. április 1-én; a halottas kocsi és a gyászmenet Nem meglepő, ha e kerületi bázisú csoportok működésében a főcél már kezdettől fogva a város- A főváros önháza elfoglalása, és az országos politika ehhez a maga világos jelszavaival egyre inkább csak kormányzati szervező erőül, később országos politikai hátvédül fog szolgálni. Mert a budapesti városháza kiterjesztésük kézben tartása nagy hatalmat és még nagyobb anyagi előnyöket biztosít e hatalom birtokosai akadályai számára ráadásul olyan hatalmat, melyen (ellentétben az országos politika hatalmi pozícióival) az arisztokráciának a budapesti közéletből való kiszorítása után a polgárnak senkivel sem kell osztozkodnia. Budapest várospolitikájának alapjait, kereteit és ezeken belüli cselekvési lehetőségeit: azt, ahogyan Budapestet a szó legtágabb értelmében igazgatják, vagyonával gazdálkodnak ós ezáltal fejlődésének belső szervezeti és anyagi kereteit biztosítják, s amely szerint a városnak növekvő súlyát és jelentőségót az országos politikában is érvényesítik, a városegyesítéstől kezdve egészen az első világháborúig, sőt még azon túl is, a városegyesítést kimondó 1872. évi XXXVI. tc. határozta meg, a többi magyarországi törvényhatósági jogú, a vármegyékkel azonos szinten álló, közvetlenül a kormány alá rendelt városéval lényegében azonos módon. A főváros jogállása — s ebből következőleg igazgatása és gazdálkodása is — e törvény alapján széles körű önkormányzatának elismerésén alapult. Ezeket az önkormányzati jogokat a város képviselő-testülete (amit a törvényhatósági jogú városokban és a fővárosban is törvényhatósági bizottságnak neveznek) rendszeresen és sűrűn 30 465