Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

főváros, elsősorban az itt központosult államigazgatás által kínált pozícióiba egyre tömegesebben benyomuló dzsentri felé is — lassan és józanul megindul a részvénytársaságok igazgatóságaiban kialakult kapcsolatok továbbépítése családi vonatkozásokban is: a fővárosi nagyburzsoázia és az arisztok|<pi 0i. , rácia, vagy a legelőkelőbb dzsentri családok korszakunkban még éppen hogy megkezdődő összeházasodásával. Ezeknek a kapcsolatoknak útját nagyban egyengeti az a körülmény, hogy az új, kialakuló budapesti nagypolgárságban, mintegy az eddigi részfolyamatok szintéziseként, korszakunkon át egyre erősödik annak igénye, hogy immár országosra kitáguló gazdasági hatalmát feldíszíthesse a feudalizmus társadalmi értékrendjének szimbólumaival. Ez sem sajátlagosan magyar vagy budapesti törekvés — ám mindenesetre jellemző a kormányzatnak a dualizmus fenntartásához támaszt kereső igyekezetére a készség, amellyel ezeket az igényeket kielégíti. A nemesítéseknek össz-számát nehéz lenne megállapítani: a sajátlagosan a budapesti zsidó nagyburzsoáziából 1870 és 1900 között történt nemesítéseket már láttuk. Ehhez járul a nem zsidó burzsoáziának osztogatott kb. ugyanennyi nemesség. Zsidók és nem zsidók: most, korszakunkban nyernek nemességet — folytatva a már közvetlenül a városegyesítés előtt megnyílt sort —, pl. Beck Miksa és Nándor, a Leszámítoló Bank és a Magyar Jelzáloghitelbank vezérigazgatói — és Hugó, aki a polgárnak a közhivatalok felé fordulására jellemzően majd kúriai bírói rangra emelkedik; továbbá a Bischitz (1895), a Brüll (1892), a Deutsch (később Hatvány Deutsch, majd Hatvány, 1879), aDirsztayra magyarosított Fischl (1894), a Fiesch (1884), a Freund (1884), a Gutmann (1869), a Harkányi (1867), a Herzog (1886), a Jellinek (1890), a Krausz (1882), a Linzer (1884), a Mosko-206. Weiss Berthold

vitz (1867), a Neumann (1888), a Reusz (1896), a Stein (1870), az Ullmann (1889), a könyvkiadó Wodianer (1874) családok. Megkapják a bárói rangot már 1874-ben a még 48 előtt megnemesített kaprioriai Wodianerek, majd (1863-ból való nemességükhöz) 1890-ben a Schossbergerek, 1895-ben pedig 1867-es nemességükhöz a Harkányiak. 1896-ra, a millenniumi díszfelvonulásra képviselőin keresztül immár az egész budapesti nagykapitalizmus történelmi díszruhákba öltözik; díszmagyarban néz reánk szinte az egész budapesti nagytőke a századvég fővárosát Európának bemutatni szándékozó képes német díszmű lapjairól is. A kép, annak a keskeny „milliomos" rétegnek képe, mely egy kortárs tanúsága szerint még a gazdasági depresszió éveiben is fennmaradt Budapesten, tehát gazdagon rétegezett: szereplőinek eredetét, útját, kapcsolatait tekintve egyaránt. Vannak benne tagjai a régi pesti és patríciátussá változott görög polgárságnak; a nyolcvanas évek közepén mindössze már csak 20 család ez, közöttük a Lyka, Muráthy, Manno, Haris, Sacelláry, Agoraszto családok (közülük Muráthy leányát Teleki Géza gróf, a kilencvenes években átmenetileg belügyminiszter és Teleki Pál apja fogja feleségül venni — egy-egy Harist és Agorasztót korunkban már a legmagasabb bírói székekben látunk viszont); egy-egy család vagyona bármely magyar arisztokrata család aktív vagyonát felülmúlja. A régi német polgárságból a milliomosok közé számít a nagy építész, Kasselikfia (1910-re 13 millió aranykorona vagyont fog hátrahagyni), a Schmidt—Unger örökösök, a Langheinrich család (egyetlen leányuk házassága révén a hatalmas vagyon egy fiatal bíró, Emmer Kornél — 1876-ban Frankel Leó védőügyvédje — nagy karrierjét fogja majd alátámasztani), és magának a budapesti főpolgármesternek, Ráthnak családja — míg Kammermayer polgármester a még 48 előtt megnemesített dúsgazdag, görög-olasz Sebastiani. régi polgárcsaládból házasodik. A zsidó nagyburzsoázia (mely az előbbiekkel szemben kezdettől fogva szívesen fordul a földbirtok és a politika felé is) élén ekkor a Wodianerek állnak; Albert báró, a magyar Rothschild, 25 millió ura, agglegény, országgyűlési képviselő (nővére Nemes Vince gróf felesége). Harkányi Frigyes báró pozícióját terménykereskedelemből szerzett modern nagybirtokai erősítik; ő a kormánypárt egyik gazdasági tanácsadója, különben miniszteri tanácsos, Károly testvérével együtt országgyűlési képviselő, és majdan egy miniszteri bársonyszék várományosa. Wahrmann Mór, a bankár ugyancsak képviselő, a magyar zsidóság emancipációjának egyik előharcosa, és emlékezhetünk: Budapest egyesítésének egyik kezdeményezője. De a főszerepet még a milliomos