Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM KITELJESEDÉSE A városegyesítés és a millennium közötti közel negyed évszázad városfejlődése: Budapest országos adminisztratív, közlekedési és gazdasági központtá válása természetszerűen a legszorosabb kapcsolatban áll társadalmának alakulásával. Az így kibontakozó új vagy erősödő központi funkciók igényeinek megfelelően a társadalomban is új rétegek, csoportok jönnek létre vagy erősödnek meg — esetleg hanyatlanak. Ha Budapesten már a városegyesítés korára is Magyarország legpolgáribb társadalmát találjuk, korszakunk a millenniumig e társadalomnak kibontakozását, kiteljesedését hozza magával. A város a városegyesítés évtizedére még csak nyersen készen álló új, immár egy tőkés társadalom kiszolgálására kész központi funkciói e negyedszázad alatt — mint láttuk — nemcsak gazdagodnak, de differenciálódnak is: a kereskedelem, a hitelügy hozzáidomul az ország tőkés fejlődésének különleges, egyre bonyolultabb igényeihez; a város ipari fejlődése az iparfejlődés országos kereteibe épül bele (nem utolsósorban a közlekedési központ nyújtotta lehetőségek bázisán) — s a városegyesítés előtti korszakhoz képest teljesen új elemként jelentkeznek a városnak mint a korszakunkban kiépülő magyar polgári állam politikai és adminisztratív, végül pedig művelődési központjának funkciói. Mindez végül is a munkamegosztásnak a városon belül rendkívüli elmélyülésében érvényesülvén, természetesen hatalmasan formálja a város társadalmát: a huszonöt év alatt kétszeresére nőtt népességet az új központi funkciók nyomán kialakuló új kategóriák szerint rendezve, és a munkamegosztás elmélyülésével ezt a rétegeződést roppantul megsokszorozva és árnyalva is, sokféle és bonyolult vagyoni és alárendeltségi viszonyokat és kapcsolatokat hozva létre. Anélkül azonban, hogy mindezek képesek lennének elfedni a most kiteljesedő tőkés társadalomban korszakunk folyamán szükségszerűen tovább mélyülő, egyre erősebb ellentétet: munka és tőke konfliktusát. Budapest e huszonöt évének társadalomtörténetét így alapjában a polgári társadalmi struktúra egymással összefüggő, de ellentétes irányban fejlődő elemei gyors kiteljesedésének feszültsége határozza meg. Feszültsége, de még bizonyos egyensúlya is, mely Budapest fejlődésének éppen e korban még bizonyos harmóniáját is biztosítani fogja. 1. A TÁRSADALMI SZERKEZET ÁTALAKULÁSA A város társadalmának átalakulását alapjában három vonatkozásban, a társadalmi struktúra ^ gazdascu változásának három megközelítése révén lehet lemérni. A városegyesítéstől a millenniumig átalakulása nyúló korszak során ugyanis mindenekelőtt — emlékezhetünk — a gazdasági élet egyes ágainak és a jelentősége változott meg; de ezen át megváltozott a társadalom fejlődését oly döntően befő- tarsadalom lyásoló munkaerőigényük, ill. eltartóképességük is. 1870 és 1890, illetve 1900 (a fejlődés e statisztikailag mérhető végpontjai) között visszafejlődött az amúgy sem jelentős mezőgazdaság és vele a mezőgazdasági népesség száma — viszont hatalmas ütemben nőtt meg (a növekedés mértékének nagyságrendjeben felsorolva) a közlekedés, az ipar, az értelmiségi szabad foglalkozások és a közszolgálat, valamint a kereskedelem keresőinek száma. A fejlődés időben nem volt egyenletes, sem a struktúra egészére, sem az egyes ágazatokra gyakorolt hatásának ütemét illetőleg; magát a városi társadalom struktúráját a nyolcvanas évek végéig még nem változtatta meg jelentősen, mivel a legnagyobb arányú növekedés először még nem a legnagyobb tömegeket összefogó ágazatokban, hanem elsősorban az értelmiségi szabadfoglalkozások és a közszolgálat, valamint a közlekedés területén jelentkezett. A nagy tömeg: az ipari keresők száma 1890-ig a húsz óv előtti állománynak még csak éppen hogy kétszeresére nőtt. Valódi, nagy tömeget érintő növekedés elsősorban még mindig a napszámosok és a cselédek, tehát végül is a szakképzetlen vagy legalábbis szakképzettséget nem igénylő munkában foglalkoztatott elemek körében volt észlelhető. A nemcsak nagyarányú, de a nagy tömegeket immár határozott irányba is fordító átalakulás a nyolcvanas évek végével indul s 1890 ós 1900 között (tekintettel azonban a gazdasági válság kibontakozására, gyakorlatilag inkább csak 1896-ig) érezteti hatását. Az ipari keresők száma 1900-ra tíz év alatt nő meg annyival, mint az előző húsz évben; ennél még nagyobb arányú, 27* 419