Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

II. A VÁROS AZ UJJÁSZERVEZŐDÉS UTJÁN A Batthyányék Pestre érkeztét követő napon, április 15-én még egyszer összeült, de immár utoljára ült össze elébb a Pest megyei forradalmi választmány, majd a középponti választmány is. A liberális nemesi politikusok ugyanis, bár eddig maguk sem mondhattak le teljesen a pesti forradalmi mozgalom támogatásáról, most, miután a Habsburgoktól sikerült végre elhódítaniuk magyarországi hatalmi állásaik java részét, már semmi okot nem láttak arra, hogy a forradalmi baloldal birtokában viszont továbbra is meghagyják a március 15. óta ez által elfoglalt hatalmi állásokat, s ezért a forradalmi választmányok liberális tagjainak a kezdeményezésére április 15-én mindkét testület kimondotta működésének berekesztését. Ebbe pedig gyengeségük tudatában a liberálisokkal való együttműködést változatlanul fenntartani kívánó márciusi fiatalok is zokszó nélkül belenyugodtak. Mielőtt azonban a választmányi tagok szétszéledtek volna, búcsúzóul mindkét testület kénytelen volt még napirendre tűzni a munkáskérdést. Vasvári ugyanis, aki a legények és a mesterek nyílt kenyértörését igyekezett ugyan elhárítani, a legények sérelmeinek más úton-módon való orvoslását viszont nagyon is fontosnak tartotta, a megyei választmány délelőtti ülésén azzal az indítvánnyal lépett fel, hogy a munkáskérdés rendezését a választmány nyomatékosan kösse a kormány lelkére, a középponti választmány délutáni ülésén pedig már a munkásság személyesen megjelenő képviselői is hangot adtak a legényköveteléseknek. S érdemi döntések persze egyik tanácskozáson sem születtek, Vasvári indítványa azonban mindenesetre határozattá emelkedett. 1. A BELSŐ HARCOK NAGYHETE PESTEN Hanem a legények zömét a majdani kormányintézkedések puszta ígérete ekkor már nem elégíthette ki. A legények tehát a következő reggelen beköszöntő virágvasárnapi munkaszünetet arra használták, hogy összegyűljenek a Nemzeti Múzeum előtt, s itt óriási többséggel úgy határoztak, hogy másnaptól fogva valamennyien sztrájkolni fognak mindaddig, amíg a kormány fel nem számolja a céhrendszert. Es hétfőn, 17-én reggel csakugyan meg is kezdődött a pesti céhlegények első általános sztrájkja. A sztrájk azonban ténylegesen mindössze egyetlen napig tartott. A legények ugyanis, bármekkora elkeseredettség fűtötte is őket, a céhrendszernek korántsem voltak következetes ellenfelei, s alighanem egyáltalán nem is fordultak volna ellene, ha például mesterlevelek szerzésére az előző években a meglévőnél valamivel több lehetőségük nyílik. A márciusi fiatalok pedig, akik talán megértethették volna vélük, hogy a céhrendszer keretei között való felemelkedésükről még álmodozniuk sem érdemes, továbbra is elhatárolták magukat a legénymozgalomtól. A kormány viszont éppen nem tétlenkedett. S, igaz, a kormányban helyet foglaló liberálisok meggyőződéses ellenségei voltak minden feudális intézménynek — így a céhek intézményének is —, a céhrendszer azonnali és gyökeres felszámolása helyett azonban egyelőre csak a céhrendszer legkirívóbb kinövéseinek a lenyesegetését vették tervbe, mert a munkásságon maguk is segíteni kívántak ugyan, a céhpolgárságot azonban ők sem kívánták ellenségükké tenni. Amikor tehát 17-én a legények ismét gyűlést tartottak, ezen a gyűlésen megjelent és szót kért az Iparegyesület iparos-továbbképző tanfolyamának egyik tanára, az illetékes miniszterrel, Klauzállal bizalmas viszonyban lévő Glembay Károly, s kifejtette, hogy a legényeknek mégsem a céhrendszer teljes felszámolására kellene törekedniük, csupán arra, hogy — ha méltók rá — maguk is akadálytalanul a céhbeli mesterek közé kerülhessenek, ezt pedig könnyen lehetne is biztosítani, ha a mesterjog odaítéléséről a jövőben nem a mesterek, hanem pártatlan személyek döntenének, s minthogy a céhszabályok ilyen értelmű módosítása megfelel a kormány elképzeléseinek is, a legények akkor járnának el legbölcsebben, ha reményeiket mégiscsak a kormányba fektetnék s sztrájkharc helyett a kormányhoz intézendő petíciókkal küzdenének igazukért. És a gyűlés részvevői nyomban helyt is adtak Glembay okfejtésének. Hanem a legények mostani visszalépése még korántsem hozta Pestet nyugalmi állapotba. A mesterek számára ugyanis nemcsak a céhrendszer teljes felszámolásának, de a céhszabályok A pesti céhlegények első általános sztrájkja