Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

202. Utcaseprő és utcalocsolás. Heyer Artúr rajzai halandósági arányokat mutató rangsorán elfoglalt igen elmaradt helye nem sokat változik. Jeleként és következményeként annak, hogy az urbanizáció akár műszaki, akár közegészségügyi eredményei nem egyenletesen érvényesülnek a város egész területén: a házak nagysága, minősége, az általuk nyújtott komfort — a lakások szobaszámától kezdve, a gáz- vagy vízellátás, a csatornázottság mértékéig — korszakunkban is éppúgy kerületenként, sőt a kerületeken belül is eltérő marad, vagy éppen eltérő lesz, mint a közlekedési ellátottság vagy az útburkolat, - és annak, hogy az urbanizációs folyamat minden dinamizmusával sem tudta kiegyenlíteni vagy eltüntetni azokat a társadalmi különbségeket és ellentéteket, melyek már a városegyesítési korszak városára is jellemzőek voltak. Világossá téve ezáltal ismét azt, hogy az urbanizáció jelenségei most sem önmagukban, hanem csak a város társadalmi szerkezetének átalakulásával együtt, azokhoz való kapcsolatuk ismeretében lesznek kiértékelhetőek. , „ ,, , A városegvesítés következtében az immár budapesti tanács a pesti tűzoltóság (és Széchenvi Ödön tűzoltó-főparancsnok) hatáskörét kiterjesztette Budára is, melynek önkéntes ,,tűzvéd"-jei a pesti, ill. most már budapesti önkéntes egyletbe olvadtak be, tűzoltószereiket pedig a fővárosi tűzoltóság vette át; ócska szerszámok voltak ezek, és ezért az 1874 elején a Rácvárosban, a nyáron pedig Óbudán felállított új tűzőrségnek a főváros már új felszerelést kénytelen beszerezni. Az év végén már megszervezik a közvágóhíd állandó tűzőrségét is. Széchenyi Ödön azonban 1873 őszén — mint említők — Konstantinápolyba távozik a török főváros tűzvédelmének megszervezésére. Tevékenysége Budapesten ettől kezdve már csak jelképes, hogy 1878-ra végleg meg is váljék a fővárosi tűzoltóságtól, melynek létrejötte a budai sikló mellett sokoldalii tevékenysége csekély számú maradandó gyümölcsének bizonyult. A városegyesítéstől a millenniumig eltelt évek budapesti tűzvédelmének fejlődését a növekvő város tűzoltóságának az új feladatokhoz való fokozatos alkalmazkodása, hozzánövése jellemzi. Mert a feladatok valóban növekednek: egyre több a tűzeset. 1874 1880-ban 1100 (évi 150 esetnyi átlag körül); 1881— 85-ben már 1250. 1886 1895-ben az évi átlag 400-ra emelkedik. Növekszik természetesen az anyagi kár is: 1876— 1880-ban csak évi 40 kárral járó tűzesetről tudunk, 1890 — 95-ben az ilyen tűzesetek száma már évi 200 — és természetszerűen a károk öszszege is sokkal nagyobb. A tűzesetek között a kémény tüzek vezetnek (egy-egy év tűzeseteinek felét vagy legalább harmadát teszik ki), majd a szoba-, a műhely- és a bolttüzek jönnek a sorban. Végül is egészében megnyugtató kép ez Budapest tűzvédelméről: szerencsésen hiányzanak belőle a hatalmas tűzvészek — ha persze egyes nagyobb tűzesetek nem ritkák. 1879-ben Spitzer Gerzson óbudai kékfestő gyára ég le, 1883-ban leég a Herzog-cirkusz, 1884-ben a Zugliget híres kirándulóhelye, a Szép Juhászné vendéglő. 1887 nagyszombatján a Franklin Nyomdában, 1888-ban a Hengermalomban okoz károkat a tűz; egy évvel később pedig (szerencsére üresen) leég az 1870 után a Gyapjú (a mai Báthory) utcába szorult német színház. 1891-ben fatelepek égnek a Soroksári és a Kerepesi úton, és leég a Váci úti Wolfner-bőrgyár (emberáldozatot is követelve); ugyanebben az évben tűz pusztít a Magyar Pamutipar ugyancsak újpesti gyárában. A tűzoltóság ébersége azonban mindig lokalizálni képes ezeket a tüzeket, ahogy megakadályozza //-/