Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

a Nyugat-Európában oly pusztító színháztüzek keletkezését is, és sikerül megvédenie a tűztől az 1885. és az 1896. évi nagy kiállításokat is. Ezt a teljesítményt pedig annál inkább értékelni kell, mert a lakosság számához és a tűzveszély lehetőségének megsokszorozódásához képest a tűzoltóság létszáma csak igen mérsékelten nő: az 1875. évi 126 főről csak 1892-ig jut el a 208 főig, hogy azután 1896 végéig tovább ne is növekedjék. A fizetések kezdetben gyengék, és a szolgálat nehéz. 1881-ben legalább a tűzoltókat városi státusba veszik át, de a legénységnek még ez sem jelent nyugdíjjogosultságot, pedig a szolgálat 4 napos, csak az 5. nap szabad, de ezen is este 6 órától színházi szolgálatot kell tartani; így azután nem csoda, ha nagy a fluktuáció, ami pedig nem válik javára a szolgálatnak. A tűzoltóság munkáját a lassan hanyatló, 1896-ra már csak 75 főnyi budapesti önkéntes tűzoltótestület mellett, melynek tagjai a hivatásos tűzoltók létszámát kiegészítve tartanak őrszolgálatot a központi tűzőrsógen, ekkor már a nagy gyárak saját, egy-két fizetett szak-tűzoltó vezetésével szervezett önkéntes testületei is segítik. Az óbudai hajógyár tűzoltósága 1855-től, a Viktória és az Erzsébet gőzmalmoké, valamint a Ganz-gyáré 1860, a Hengermalomé 1868 óta működik. 1873-ban alakul meg a MÁVAG-gyáré, ekkortájt szerveződik meg a Concordia Malom, 1875-ben a Király gőzmalom és az Óbudai Kartonnyomó, 1877-ben ugyanott a Goldberger-gyár tűzoltósága. A nyolcvanas években szervezi meg tűzoltóságát a Ganz vagongyára, a Gizella és a Lujza gőzmalom, a Hunyadi János Gyógyforrás, a Fegyver- és Gépgyár. A kilencvenes évek első felében hozzájuk csatlakozik az Északi Főműhely, a Schlick-gyár, a Csavargyár, a Dreher-sörgyár, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár, majd a Ganz Villamossági Gyár tűzoltósága. A kilencvenes évek vége felé 39 gyári tűzoltóság 1544 kiképzett munkás tűzoltója áll készen a gyári tüzek elfojtására, kb. 80 különböző fajta fecskendővel felszerelve. Ugyanakkor jelentősen gyarapszik a budapesti tűzoltóság technikai felszerelése is. 1872 egyetlen gőzfecskendője 1880-ra már negyedmagával ontja a vizet az égő épületekre; 1895 végén egy ötödik csatlakozik hozzájuk. A szekérfecskendők száma a kezdeti 12-ről 1883-ra már 20-ra — de azután 12 év alatt már csak 22-re nő. Hasonlóan növekszik a kézifecskendők száma is: 1883-ban 11, 1897-ben már 16 áll rendelkezésre. A tüzekhez 1874-ben még csak 9, de 1884-től már 15, később 17 szerkocsi, ül. lajt tud kivonulni. A technikai tökéletesbülésben szerepet játszanak a tűzbiztosító társaságok is, melyek meglátják a tűzoltóság fejlesztésében számukra kínálkozó előnyöket. 1885-ben egy 14 m-es új tolólétrát kap a tűzoltóság, majd, versenyezve a város épületeinek növekvő magasságával, 1888-ban egy már 30 m-eset. A Hengermalom tűzvészének tapasztalatai alapján a tűzoltóság a biztosítók adományából egy mechanikus tolólétrához, 1891-ben újabb létrákhoz és gőzfecskendőhöz jut. Ugyanakkor egyre javul a tűzőrségek elhelyezése is: 1891-ben új épületet kap a IX. és az I. kerületi tűzőrség, 1895 végén pedig felépül a budapesti tűzoltóság központi laktanyája azon a Kun utcai saroktelken, melyet 1886-ban kapott meg régi, a városfejlődés során beépült gyakorlóterének pótlására — és ahol ma is működik. Ezzel együtt erősödnek a tűzoltóság tevékenységének intézményes alapjai is. 1882-től már szabályrendelet határozza meg a fővárosi színházak tűzvédelmét: ekkor rendelik el a vasfüggönyök felszerelését is. 1883-ban a főváros korszerű általános tűzrendészet! szabályrendeletet is kiad, mely túléli a világháborút is; szabályai nagy súlyt helyeznek a megelőző tűzvédelemre. Korszakunk végén így Budapest tűzbiztonságát 5 tisztből, 42 altisztből, 3 gépészből és 195 közemberből álló hivatásos tűzoltóság 203. Utcaseprő gép az 1890-es évek közepén 204. A szentlőrinci szeméttelep az 1890-es évek közepén; előtérben a lovas szemétgyűjtő kocsik, háttérben a szemétszállító vasút végállomása és a szemetet a válogatóba juttató szalag