Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

fog kialakulni az Alkotmány utca díszes házsora és a mai Kossuth Lajos tér keleti sora: a Kúria palotájával, egy gyorsan továbbfejlődő városrósz magvaként. A negyedik és legdöntőbb változást a két új Duna-hídnak az 1894. évi IV. tc.-ben elrendelt megépítése, ill. ennek a döntésnek már a kilencvenes évek elejétől meginduló előkészítése indította meg, ráébresztve a várostervezést arra, hogy a főváros negyedik, a Belvárosból indítani tervezett Duna-hídjának megépítése a pesti oldalon kiindulópontjának megteremtéséig elképzelhetetlen. 1891-től ezért megindult a konkrét tervezés is a híd elhelyezésére, arra törekedve, hogy részint az új híd kapcsolatba kerüljön a mai Rákóczi úttal, részint pedig oldalfeljárói számára is megfelelő tér alakíttassék ki. Mindkét igény a hídfő előtti terület alapos feltöltését követelve végül a régi Belváros magjának: a mai Pesti Barnabás és Kígyó utcák, Károlyi Mihály tér, Irányi utca és a Duna-part által határolt területnek teljes lerombolását s ezzel e terület korábbi városrendezési tervének teljes átdolgozását tette szükségessé. A rombolás csak a szerencsére idejében műemléknek nyilvánított belvárosi plébániatemplomot kímélte meg, de a hídnak a mai Rákóczi úttal való minél teljesebb összeköthetése a mai Kossuth Lajos utcának a már az 1872. évi szabályozásban is tervezett kiszélesítését, ennek során északi házsorának elbontását is megkövetelte. (Végül ebbe a rendezésbe kapcsolódott bele a mai Petőfi Sándor utca ugyancsak már 1872-ben elhatározott némi kiszélesítése is, melynek az utca nyugati oldalát kellett apránként feláldozni.) A belvárosi rendezés legvitatottabb kérdése az új híd tengelyének vezetése volt, melyre három terv született. Egyik a híddal a mai Fővárosi Tanács épületének áttörésétől, a kiszélesített Párisi és a mai Pesti Barnabás utcát kapcsolta volna össze a Döbrentei térrel; a másik a kiszélesített Duna utcától ferdén vitte volna a hidat a budai hídfő mai helyéig; a harmadik, melyet végül a törvényhozás is elfogadott, a mai útvonalat határozta meg. Szemben az első változat óriási kisajátítási költségeivel és az utóbbinak így ferdére forduló hídtengelyével, ez kínálkozott a legolcsóbb megoldásnak, bár a belvárosi templom meghagyása így is okozott bizonyos nehézségeket. A híd építése ezek után már csak 1897-ben fog majd megindulni; vele együtt a Belváros lerombolása és a szabályozás bizonyos részleteinek végleges tisztázása, majd végrehajtása a következő korszakra fog maradni. A pesti oldal utolsó nagy rendezési problémája részben az Országház építésével felvetett kérdésekhez is csatlakozva —- az Újépület ugyancsak már az 1872. évi tervezéseknél elhatározott lebontása körül alakult ki. Ezt a város belterületén levő katonai objektumoknak (az Újépületnek, a Citadellának, a Károly, a József és a Flórián laktanyáknak) az 1894. évi XX. tekéi a civil hatóságok részére elrendelt átadása indította el. Az Újépület telkének hasznosítására készülő tervek azonban korszakunkban még csak a kezdeti stádiumban vannak — egyedül biztos csak a kormánynak az a már 1894-ben kifejezett álláspontja lévén, hogy a bontással felszabadult területen létesítendő házhelyek eladásából legalább 3 és fél millió forintnak kell befolynia, ami e területből mintegy 12 ezer négyszögöl beépítését kívánta. A most törvényesen megteremtett alapokon, a terület már végleges szabályozása is — s még inkább annak végrehajtása — a következő periódusnak lesz majd ajfeladata. 170. A budai belső körút építése: szintsüllyesztés a Szarvas téren az 1890-es évek elején