Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

A pesti oldal belterületének e néhány kiemelt súlypontján végrehajtott nagy szabályozások mellett (melyekhez a város legzsúfoltabb negyedeként rohamosan megnőtt Erzsébetváros fellazításának első jeléül 1896 körül a Közmunkatanácsban már csatlakoznak egy új főútvonal, az Erzsébet sugárút gondolatai is) a város külső részének nagyobb, általánosabb szabályozása még nem jelentkezik problémaként. Jellemző, hogy az 1872-ben már javasolt negyedik körút, a Hungária körút megvalósítására is csak 1890 körül történnek az első kísérletek: ekkor a beléje torkolló Stefánia út meghosszabbításaként annak a Népligettel való összeköttetését megteremtő korzó útvonalnak képzelik el — mindenesetre ez a gondolat fog alapul szolgálni korszakunk végén a körútnak a vasúti keresztezéseket lehetőleg elkerülendő, végül is a vasúti pályán belül vezetett vonalának végső kialakításához. Ezen túl a Közmunkatanács a kilencvenes évek elejéig e külső városrészek közül is csak a VII. kerület kültelke iránt mutatott nagyobb érdeklődést, melyet ekkor, 1887-től kapcsolt be a cinkotai helyiérdekű vonala a város vérkeringésébe (eredményeként Rákosfalva nagy fellendülésével), s mely a kül- és belterület minél szorosabb kapcsolatát lehetővé tevő utcahálózat megteremtésének gondjában jelentkezik. Korszakunk azonban jelentős változásokat, ill. bizonyos pontosításokat hozott létre az 1876-ban még ugyancsak meglehetősen nagyvonalúan kidolgozott budai városrendezési tervekben is — és az időben előrehaladva annál jelentősebbeket, minél inkább előtérbe fogja hozni a 171. A Gellérthegy északi oldalának falusias házacskái az 1890-es években. Mednyánszky László festménye ÍJ 2. Palóczy Antal és Nóvák Ferenc terve a Gellérthegy Nemzeti Pantheonná alakítására az 1890-es években