Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896
demográfiai elemeit (származáshely, kor vagy nem szerinti megoszlás) egyelőre nem ismerjük, de már ebből is kétségtelen, hogy olyan tendenciával állunk szemben, mely egyelőre sokkal gyengébb ugyan nemcsak Budapest, de az elővárosi övezet népességszám-növekedésénél is -de már magasabb az országos népességszám-növekedésénél. Nem kevésbé jellemző az, hogy e fejlődés sem egyenletes: sem térben, sem időben. Az 1869 és 1880 közötti még csak kb. 5400 főnyi gyarapodás több mint felét, kb. 3 ezer főt összesen csak öt község, s még a következő évtized kb. 12 és fél ezer főnyi gyarapodásának ugyanúgy, mint a rákövetkező évtized már kb. 22 ezer főnyi szaporulatának is ugyancsak mintegy felét mindössze nyolc helység adja ki. Elsősorban a városhatárhoz, méghozzá főleg a telepek irányában hozzátapadó, részben az új helyiérdekű és közúti vasúti vonalak által is közelebb hozott helységek ezek, ami önmagában is utal rá, hogy e fejlődésben ismét a pesti oldal jár az élen. E 13 helység közül Monor, Vecsés, Üllő, Sződ-Dunakeszi, Pécel és a budai oldalon az egyetlen Budaörs (a kialakulófélben levő új mezőgazdasági övezet) népességszám-növekedése is 1900-ra 1869-hez viszonyítva 169-et mutat (kb. 18 700-ról 31 700 főre emelkedő össznépességet): olyan arány ez, mely már magasabb az elővárosi övezetnek átlagánál is. Rajtuk kívül még a távolabbi, de a vasúti összeköttetés folytán a várossal már régóta szoros kapcsolatba került környékből két nagyobb helység: Vác ós Gödöllő mutat 1869-hez viszonyítva 1900-ig nagyobb (népességszámának előbbi 30, utóbbi 60%-os emelkedésével járó) növekedést. Az 1,869. évi népességszámot 100-nak véve 1900-ig ez is 137-nek megfelelő növekedés. Legalább ennyire jellemző azonban a fenti fejlődés időbeli megoszlása. 1880-ig, mint láttuk, a fejlődés nagyon mérsékelt, jóformán stagnál; 1880—1890 között nekilendül, hogy 1900-ra már valóban jelentős emelkedést mutasson. Mint látni fogjuk, e tendencia azonos ütemű, ha megközelítőleg sem azonos arányú Budapestnek magának és még kevésbé az elővárosi övezetnek népességszám-fejlődésével. S annak megfelelően lendül neki, ahogy ez a szűkebb városkörnyék elveszti sajátos mezőgazdasági arculatát. 1890-ig e fejlődés teljesen azonos a főváros népességszám-növekedésének legnagyobb hányadát adó országrészre, a Duna—Tisza közére jellemző fejlődéssel, melyet azonban 1890 után talán e különleges mezőgazdasági funkciók révén már kezd túlszárnyalni. Befejezésül az így már kialakulni kezdő budapesti agglomeráció egyes rétegei népességszáma növekedésének, ütemének és méreteinek érzékeltetésére álljon az alábbi táblázat: A népességszám növekedésének üteme Budapesten és környékén 1869 — 1900 Ha akkor 1869 1880 1890 1900 Budapest 100 133 182 264* Elővárosi övezet (Nagy-Budapest) 100 134 217 411 Budapest tágabb környéke 100 106 120 144 Duna—Tisza köze 100 105 120 135 Magyarország 100 101 112 123 * 1896-ig: 222. A táblázat,r mintegy összefoglalásául a népességszám alakulásáról elmondottaknak, világosan utal a következőkre: a) korszakunkban megtörténik a sajátosan budapesti elővárosi övezet kialakulása, de b) megjelennek a kezdetei az ezen is túlnyúló budapesti agglomerációnak is; c) ennek során 1890-re a népességszám-növekedés súlypontja arányaiban Budapestről már áttevődik az elővárosi övezetre, de d) a népességszám-növekedés már az agglomeráció legkülsőbb peremén is erősebb ütemű, mint nemcsak Magyarországon általában, hanem 1900-ra a Duna—Tisza közén is; az agglomeráció egyes települései már megközelítik az elővárosi övezet fejlődési ütemét; e) az agglomeráció egyes övezeteiben e fejlődés, Budapestről kiindulva, mintegy évtizedes fáziskéséssel érvényesül, az agglomeráció legkülső övezetében még erősen függve a várossal való közvetlen közlekedési kapcsolat lehetőségétől. A város korszakunkon át végig erősödő gazdasági fejlődésének talaján szívóhatásának kibontakozása, s ennek során (a tulajdonképpeni városi népességszám erős megnövekedésén túlmenőleg) egyre népesebb elővárosi övezet létrejötte: a korszak ilyetén demográfiai fejlődésének eredményeképpen korszakunk végére, a millennium éveire Magyarország népsűrűségi térképén már kezdenek kirajzolódni a mai Nagy-Budapest és (egyelőre még egészen halványan) egy ezen is túlnyúló nagy-budapesti agglomeráció körvonalai is.7
