Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

III. A NAGYVÁROS FELÉPÍTÉSE A városegyesítéstől a millenniumig tartó közel negyedszázad gyorsuló gazdasági fejlődése, benne a város országos központi funkcióinak kibontakozásával, megerősödésével, majd kibővülésével, és ennek nyomán népességszámának rohamos növekedése természetesen elsősorban a város építészeti képének változásán, átalakulásán fog meglátszani. A valóságban azonban e fejlődés magába foglalja — sok esetben kétségtelenül az építészet burkában a városfejlődés jóval összetettebb, mindazon területeinek átalakulását, melyeket általában a legtágabban vett urbanizáció elemeiként tartunk nyilván és melyek mindazoknak a problémáknak technikai, gazdasági, egészségügyi, szervezési és jogi megoldását hivatottak szolgálni, melyeknek megoldása nélkül a növekvő nagyváros hosszabb-rövidebb időn belül egyszerűen alkalmatlanná válik arra, hogy funkcióit ellássa, és az ezek bővítésére irányuló igényeknek eleget tegyen. Ismerős kör ez: vele és elemeivel már az előző korszak városépítésének, urbanizációjának vizsgálata során találkoztunk: a problémák és összefüggéseik alapjaikban már onnan ismertek. Korszakunk azonban mégsem egyszerű mennyiségi folytatása csupán e fejlődésnek: a városfejlődés gazdasági és demográfiai alapjainak roppant kibővülése és a technikai eszközök minőségi átalakulása (legjellegzetesebb vonásaként az elektromosság megjelenésével), e negyedszázad városépítésében az előző korszakhoz képest sok területen mintegy minőségileg is új elemeket fog életre hívni. Ezeknek révén téve lehetővé nemcsak azt, hogy a városépítésnek azok a keretei és a kitöltésük révén elérni kívánt célok, melyeket az 1870-es évek távlati városrendezési tervei dolgoztak ki, a millenniumig már nagyjából megvalósuljanak, de azt is, hogy e korszak ennek során a rákövetkező korszak elé új koncepciók megteremtésének igényeit és kérdőjeleit is felállítsa. 1. A VÁROSSZERKEZET ÉS A VÁROSKÉP A város urbanizációs fejlődését összetevő, a városfejlődés általános igényeit az urbaniz áClÓ A. városgyakorlatába átvivő elemek közül az elsődleges szerep továbbra is a városi funkciók területi rendezés elhelyezkedését meghatározó városrendezésé volt. Emlékezhetünk: az 1871. évi pályázatnak, Lechner díjnyertes munkájának nyomán, azt alapul véve, 1872 folyamán a Közmunkatanács már elkészítette a pesti oldal városrendezési tervét, Buda rendezésének tervére azonban már csak korszakunkban, 1876-ban, Óbudáéra meg éppenséggel csak 1883-ban került sor. A budai oldal rendezésénél az volt az alapvető igény, hogy a szerves városfejlődés érdekében a pesti oldallal minél jobb és erőteljesebb összeköttetést biztosítsanak. Ez első rendezési terv Budán éppúgy, mint Óbudán, csak a belterületet és a Kelenföldet ölelte fel. E területen a Krisztinavárosban a már meglevő utakat és utcákat kisebb-nagyobb módosításokkal meghagyták, ám szabályozták a Lógodi utcát, a Városmajort, szabályozták a Naphegyet és az Ördögárok környékét: sőt kidolgozták a Vérmező építési telekké való felparcellázásának terveit is. A Tabán rendezését is a már meglevő utcák lehető figyelembevételével dolgozták ki : lényegesebb újítást itt a Duna-parti út kiszélesítése, a gellérthegyi sziklacsoport rendezése és az Ördögároknak a Dunába való torkollásánál kialakítandó tér jelentette. Ugyanígy érintetlenül hagyták a már sűrűn beépített Víziváros utcahálózatát is; itt a Vár oldalán végrehajtandó — és adókedvezményt biztosító törvénnyel is támogatott—rendezések szerepeltek új elemként: a mai Hunyadi János út kiszélesítése, a mai Szabó Ilonka utca és környékének rendezése, végül a Bécsi kapuhoz vezető út és a vele kapcsolatos utcák szabályozása. Magában a Várban a rendezés csak a már meglevő utcák részleges kiszélesítésére és vonalaiknak némi módosítására szorítkozott. Az Országút és Újlak rendezési tervéből a pesti kapcsolat biztosítása érdekében a Margit-híd budai továbbvezetésének kidolgozása volt a leglényegesebb; így jött létre a Duna-partnak és a Margithíd tágabb környékének szabályozása, valamint a hídtól kiinduló budai belső körút első szakaszának tervezete, ennek során a mai Mechwart-liget helyén éktelenkedő téglagödrök és környékük szabályozása. A Rózsadomb és Óbuda felé ezt a feladatot a Mecset utcának és a Zsigmond térnek rendezésével kívánták megoldani. A terv Óbudán sem szorítkozott másra, mint a túlsá-25* 387