Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849
lehetnek a polgári átalakulásnak. Amihez legfeljebb az fűzhető hozzá, hogy ennyi viszontengedménynek a megtételére a márciusi fiatalok mindazonáltal aggodalom nélkül állhattak rá, mert — ha erőik túlbecsülésére éppen nem volt is okuk — arra a március 15-én mögöttük felsorakozott tömeg nagyságát okvetlenül elegendőnek taksálhatták, hogy a pesti utcákon többséget biztosítson nékik s ezzel kiegyenlítse azt a kisebbségi helyzetet, amelybe a forradalmi választmányon belül szorultak.5 Ha ugyanis a márciusi fiatalok így ítélték meg az erőviszonyokat, akkor — mint a továbbiakban be is bizonyosodott — joggal ítélték meg őket így, hiszen a következő napokban és hetekben is rá-ráfanyalodtak ugyan újabb meg újabb engedmények megtételére, de sohasem fanyalodtak rá lényeges engedményekre, ellenkezőleg: valahányszor a polgári átalakulás lényeges alkotóelemeinek a megvalósulása lett kérdésessé, mindannyiszor valóban módjuk nyílott igénybe venni a pesti utca támogatását, ez pedig lehetővé tette számukra, hogy ne csak a hatalmon vélük itt helyben osztozó pesti polgárokkal, hanem az átalakulás irányítását szilárdan a maguk kezében tartó, az átalakulás ösvényén azonban időnkint meg-megtorpanó pozsonyi liberálisokkal, sőt a forradalom által meghátrálásra kényszerített, de meg nem semmisített Habsburg-hatalommal szemben is újra meg újra érvényt szerezzenek az átalakulás alapvető követelményeinek. 2. A FORRADALOM FÉSZEKRAKÁSA A TESTVÉR-VÁROSOKBAN Az első siker, amelyet a márciusi fiatalok a március 15-ét követő időszakban elkönyvelhettek, az volt, hogy már a pesti forradalom másnapján, 16-án reggel magáévá tette a tizenkét pontot Bu( j a a budai közgyűlés is. Holott a budai polgárság belső társadalmi tagozódása még nagyobb csatlakozása elmaradottságról árulkodott, mint amekkoráról a pestié, hiszen Budán (nem számítva az itt élő 55 zsidó kereskedőt és 84 zsidó mesterembert6 ) mindössze 68 kereskedő állott szemben 1037 céhbeli mesterrel,7 s ennek megfelelően a — Budán pillanatnyilag 66 tagú — választottpolgári testületen belül is a pestinél nagyobb arányban, 38 fővel volt képviselve a céhbeli mesterek együttese. De hiába: az előző nap Pesten történtek akkora hatást gyakoroltak a jó budaikra, hogy mire ezen a délelőttön a márciusi fiatalok közül a pesti forradalmi választmány által Buda csatlakoztatására kiküldött Irányi Dániel és ötszáz-hatszáz pesti fiatalból összetevődő kísérete betoppant a budai városházára, ott a városi vezetők már kész határozatokkal várták őket, s ezek nemcsak azt mondották ki, hogy az ország ősi fővárosának a lakói szintén elfogadják a tizenkét pontot, hanem intézkedtek egy a pesti mintájára alakítandó (de — radikális elemek Budán nemigen lakván — radikálisoknak helyet persze egyet sem biztosító) itteni forradalmi választmány azonnali létrehozásáról is.8 Úgyszintén 16-án kezdődött meg s, ha nem is egyik napról a másikra, mindenesetre meglehetősen gyorsan és elég szép sikerrel bonyolódott le azután a márciusi fiatalok szemében különös fontosságú nemzetőrség megszervezése is. Hanem nehézség ezzel kapcsolatban kétségkívül több A nemzetőrség akadt, mint a tizenkét pont budai elismertetése során. A pesti polgárság hangadói ugyanis létrehozása eleinte állhatatosan követelték, hogy a kereken kétezer helybeli polgárőrön kívül csak másfélezer további jelentkezőt vegyenek fel ebbe a testületbe, azt pedig határozottan elutasították, hogy akár pesti lakhatási joggal nem rendelkező munkásokat, akár zsidókat nemzetőri szolgálatra méltassanak, állhatatosan követelték továbbá azt is, hogy az eddigi polgárőr-alakulatok keretei maradjanak épségben a nemzetőrség kebelén belül is, a polgárőr-múlttal nem bíró nemzetőrökből viszont ne formáljanak újabb önálló fegyveres alakulatokat, hanem ezeket a nemzetőröket is a már meglévő polgárőr-alakulatokba osszák be s rendeljék a szóban forgó alakulatok tisztjeinek a parancsnoksága alá. Es a márciusi fiatalok kénytelenek is voltak helyt adni e követelések egynémelyikének, ha nem is valamennyinek. így például beleegyeztek abba, hogy a polgárőrség eddigi négy osztályának keretei csakugyan megmaradjanak, kiharcolták viszont, hogy ezek mellett mégiscsak létesüljenek újabb s merőben új elemeket tömörítő nemzetőri osztályok is. Már 16-án megalakult tehát ötödikként az egyetemisták „egyenlőségi zászlóalj "-a, 18-án pedig hatodikként a nagyrészt az Ellenzéki Kör tagjaiból szervezett „körosztály", majd még ugyanezen a napon hetedikként a „fekete sereg", amely főleg ügyvédekből, mégpedig a legkülönbözőbb pártállású ügyvédekből tevődött össze, s végül a volt nádorról, József főhercegről elnevezett ipartanoda hallgatóinak egy csoportjából nyolcadikként a nemzetőri tüzérség is. Es hogy a polgárőrség eddigi tisztjei megtartsák beosztásukat, abba a márciusi fiatalok szintén beleegyeztek ugyan, keresztülvitték azonban, hogy a polgárőrség osztályainak tisztikarát legalább egészítsék ki újonnan választandó tisztekkel is s ezeket a szóbanforgó osztályokba újonnan belépők válaszszák maguk közül és a maguk létszámának megfelelő arányban. Tudomásul vették azután a márciusi fiatalok azt is, hogy a volt polgárőrök zsidókat nem haj-
