Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

nyelvévé is a magyart fogja megtenni — s a bázisában így hatalmasan megerősödött magyar, illetve magyar nyelvű kultúrát pedig a társadalom művelődési igényeinek döntő mértékben kielégítőjévé. A városegyesítés évében Pest-Buda már Magyarország vitathatatlanul egyetlen és a magyarrá válás útján lakosságának tömegeivel is elindult kulturális központja. Mindazok az intézmények, melyek a modern kor embereit képezik és a modern polgári műveltséget megadják, itt összpontosítvák; itt, ezekhez az intézményekhez kapcsolva tartják székhelyüket azok az egyesületek, szerkesztőségek és kiadóvállalatok is, melyek az ország egész tudományos, kulturális életét, hangadó személyiségeit összefogják és közvéleményét irányítják. A vidék kulturális jelentőségedéit örpül, ha éppen már eddig meg nem szűnt: hajdan országos súlyú vidéki iskolák és művelődési intézmények'most'gyorsan eljelentéktelenednek; meghallgatásra igényt tartó szó vagy vélemény a kulturális élet bármely vonatkozásában már csak Budapestről hangozhat el. Egyedül a távoli Erdély kultúrájában vannak még autochton és saját törvényszerűségei szerint fejlődő vonások — bár már nem sokáig. A főváros hangereje ennek során kétségtelenül nő, gazdagodik, árnyaltabb lesz — ha veszít is tisztaságából és agresszívebbé is válik. Történelmének a városegyesítéssel megnyíló új korszakába a város kiteljesedő polgári kultúrája a kornak ezzel az új és gazdag, de terhes és nagy felelősséget jelentő adományaival fog belépni.19