Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

3. Petőfi Sándor. OrlaiPetrich Soma olajfestménye, 1848. A Magyar Tudományos Akadémia tulajdona Részük volt továbbá a sikerben a pesti zsidóknak is — mégpedig nemcsak az ő körükből kikerülő mester legény éknek, boltsegédeknek, napszámosoknak és szolgáknak, akiknek a száma együttvéve másfélezer felé járt, hanem a közel félezernyi zsidó mesterembernek meg a több mint ezer zsidó kereskedőnek is2 —, hiszen az uralkodó rend őket mindnyájukat egyenlőtlen elbánásban részesítette eddig, őket tehát mindnyájukat sorsuk jobbrafordulásával kecsegtette s ezzel szintén a maga oldalára vonta a forradalom. Hanem ha a siker legfőképpen maguknak a pestieknek volt is köszönhető, azt, hogy az elért eredményhez a város lakóinak valamennyi csoportja egyaránt hozzájárult, már semmi esetre sem állíthatni. A megyei nemesség Pesten élő képviselői például, akik a peticionálás tervét — nagyrészt liberálisok lévén — még helyeselték, a forradalom kirobbanásának már egyáltalán nem örültek, s csupán akkor csatlakoztak a márciusi fiatalokhoz Nyáry Pál másodalispán vezetésével mégis, amikorra a tizenkét pontnak és Petőfi Nemzeti e?a/ának március 15. délelőttjén cenzúrázatlanul kinyomatott és utcára dobott példányai nyilvánvalóvá tették a forradalom győzelmét, — akkor is csak azért, hogy Petőfiéket, lia lehet, újból befogják a nemesi ellenzék szekerébe. S még kevesebb lelkesedéssel fogadta a forradalom kirobbanását a város törzsökös, nem-zsidó polgársága. Amiben nincs is semmi csodálatos. Végtére is ennek a polgárságnak a sorain belül a szó igazi értelmében burzsoá névvel illethető elemek még ekkor is alig-alig voltak s viszonylag alacsony — hétszáznál kisebb — számmal voltak képviselve a nem-zsidó kereskedők is,3 akik a polgári átalakulás megvalósulásától végkifejletben az üzleti élet fellendülését várhatták, annál nagyobb súllyal esett viszont latba a közel kétezernyolcszáz céhbeli mester,4 ezek pedig kevés kivétellel csak rettenetes veszélyek forrását láthatták a forradalomban, hiszen a polgári átalakulás az ő szemükben a céhkeretek lerombolásával és a bontakozóban lévő nagyipar versenyének további fokozódásával volt egyenlő, s ezzel volt egyenlő közülök még azoknak a keve-