Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

a hercegprímás szenteli fel, és természettudományi tanárai között több akadémiai tagot találunk. A város polgársága úgy érezhette, hogy megtalálta a neki való, gyakorlati igényeinek és művelődési eszményeinek egyaránt megfelelő iskolát. Ezért tiltakozik is (ós sikerrel) a városi tanács már 1867 után a latin nyelv visszahozatala ellen az iskolába, de ezért szereli is fel éppen ezekben az években igen bőkezűen az iskola laboratóriumait és szaporítja meg tanári állásainak számát. A tanárok nem is hálátlanok a városnak: esténként természettudományi előadásokat tartanak fiatal iparosoknak, felnőttoktatási előadásaik is vannak, de az iskolában tartják majd a kiegyezés után megalakuló honvédség egyéves önkéntesei számára rendszeresített természettudományos előadásokat is. A reáliskola nem utolsósorban éppen ennek az erős természettudományos oktatásnak révén is Pest életében jelentős és valóban polgári igényeket kielégítő tényezővé kezd válni. 1871-ben a közgyűlés már a VIII. kerületben is megindítja egy új reáliskola szervezését, 1872-ben pedig az V. kerületben megalakul az első állami reáliskola is. 1872-ben már a nők számára is, állami szervezésben kialakítanak hasonló funkciójú (jóllehet nem közéj)-, hanem szakiskolaként kezelt) iskolatípust: Pesten is, Budán is egy-egy nő-ipariskolát. Míg az ipari-műszaki igények fejlődése a reáltanodát hozta létre és népesítette be, addig második új iskolatípusként a pest-budai kereskedelem igényei - mellyel a polgár immár nemcsak az ipar, hanem a kereskedelem vonalán is a kultúra keretei közé kívánja beemelni mindennapi, nem csekély ismereteket megkívánó foglalkozásának tudásanyagát is — az 1850-es évek végére a pesti kereskedelmi testületek alapításaként, a budapesti Kereskedelmi Akadémiát teremtik meg. Mint láthattuk, a fejlődő kereskedelem igényei Pesten már 1848 előtt létrehoztak bizonyos kezdetleges szakoktatási intézményeket, egyelőre azonban magánvállalkozásokként, nyilvánossági jog s így anélkül is, hogy bármiféle hivatalosan elfogadott képesítést nyújtottak volna. Ennek ellenére a kereskedelem készséggel felvette az itt végzett fiatalokat, kiknek jó része nyilván maga is kereskedőcsaládból származott és innen kikerülve már kész vállalkozást vett át. 1849 után ezeknek száma megszaporodott, 1853-tól Röser Miklós internátussal és nevelőintézettel egybekötött szakiskolája már a balkáni államok számára is képez kereskedelmi szakembereket, főleg könyvelőket; és az alreáliskolákra ráépülő (a tovább nem tanulók számára középfokú kereskedelmi ismereteket megadó) negyedik év is bővítette a rendszeres gazdasági szakképzés körét. Ezen túl azonban Pest-Buda tovább növekvő kereskedelme, természetéből következőleg, már egyre inkább a nagykereskedő s a nagykereskedelmi hivatalnok korszerű képzését biztosító, legalább középfokú kereskedelmi szakiskola felállítását is igényelte. Ez az igény a pesti nagykereskedők körében már a negyvenes évek közepének nagy fellendülésekor is újból kívánatossá tette megfelelő ilyen irányú tanintézet létesítését. A legjobb európai ilyen intézmények tanulmányozása után végül a prágai Handelsakademie mintájára megalakított Kereskedelmi Akadémia 1856-ban nyitja meg kapuit. Az iskola több tagozatban működött: magvát a középfokú iskola alkotta, mely három évfolyamú volt, és előfeltételként a jelentkezőktől három alreál vagy négy algimnáziumi osztály elvégzését követeli. Saját tanterve is sokban alkalmazkodott a főreáliskolákéhoz, de erősebb természettudományos oktatással (ennek során a mikroszkópot mint az áruhamisítás leleplező eszközét, és a természetrajzot mint az áruismeret előkészítését tanítják), és sok kifejezetten kereskedelmi tantárggyal a kereskedelmi földrajztól a könyvelésig és a váltójogig. Bár a három évet a beiratkozottaknak (nagyobb hányadukban pest-budaiaknak) csak kisebb része járja végig (ami közben különböző könnyítésekhez és így a színvonal átmeneti csökkenéséhez is vezet), a pesti kereskedelmi testületek, a Lloyd, a bankok és 1870 után az állam által is támogatott intézmény érettségije 1869-re egyenértékű lesz a gimnáziuméval. 1870-től évi 10 ezer forint államsegélyt kap, ám ugyanakkor a középfokú képzési időt háromról négy évre emelik, és megszüntetik az előkészítő esti tanfolyamot. Egyúttal folyik az intézmény magyarosodása is, ha nem is a kívánt ütemben — bár az alapításkor a nem fukar kereskedők magyar tanárnak az akkor még Nagykőrösön tanárkodé Aranyt akarják felhozni, mintegy 1400 pengő forint fizetéssel, s bár a magyar tanszékre végül meghívott Horvát Árpádnak, a diplomatika későbbi jeles egyetemi professzorának, a hatvanas évek közepén a Helytartótanácsig felérő kellemetlensége lesz abból, hogy a zsidó tanulókat buzgón biztatja a magyar nyelv elsajátítására, mondván: erre mint kereskedőknek rövidesen nagy szükségük lesz. A hatóság ebben — nem alaptalanul — a rendszer közeli változására utaló célzást lát: Horvátot eltiltják a történelem egyidejű tanításától, de a kereskedők tüntetőleg felemelik a fizetését. A tanítás nyelve azonban végül is csak a városegyesítés utáni évben válik véglegesen és egyértelműen magyarrá — ám ekkor az intézet, bár nevét megtarthatta, már csak egyike az ország hat állami kereskedelmi középiskolájának. Azáltal azonban, hogy a kereskedelem, melyet a pesti Akadémia hallgatója láthat és amelynek légkörében felnő, Európa egyik valóban jelentős, Magyarország pedig legnagyobb empóriumának kereskedelme, az intézet a város új korszakába is minden más rokonintézménnyel szemben hatalmas fölénnyel léphet be.