Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

hel-e felelősség valakit vagy sem, s mikor ezt Horváth Károly főbíró feszegetni próbálja, le is intik. 1867-re azután a választók végleg a társadalom már akkori, a fejlődés időközben kialakította új problémái szerint csoportosulnak. Rottenbiller nem azért tűnik le ekkor (már meg sem jelenik a tisztújításon), mert 1865-ben elvállalta a városvezetést, hiszen nagy szótöbbséggel megerősítik Thaisz Eleket, aki ugyanakkor vele együtt tért vissza, sőt nagy szótöbbséggel megválasztják még azt a Gamperl Alajost is, aki Krászonyi egész uralma alatt tanácsnokként végig ott ült a tanácsban — ugyanúgy, ahogy szó nélkül újraválasztják az 1861 67-ben fungált csaknem teljes tisztikart. A választóknak még többségét kitevő középpolgár, a kispolgárság felső rétege és az értelmiség már egyre kevésbé az abszolutizmustól fél; inkább tart az erősödő nagytőke és a radikalizálódásra hajlamos, szegényedő kispolgár kétoldali nyomásától: ezek ellen keresi a neki megfelelő embereket. Ezért jelöli 1867-ben a Deák-párt embereit a város vezetőségébe a nagy- és középpolgári jelölő bizottság — és választja meg őket a többség a legalábbis ellenzéki hajlamú kispolgárság elég sok szavazatot nyerő jelöltjével, azzal a márciusi ifjak közül kinőtt gyártulajdonos Vidats Jánossal szemben, akinek munkásai a hatvanas évek elejének tüntetéseiben olyan jelentős szerepet játszottak. Mert ha a választó közönségből a polgárság felső- és középrétegei között már győzött is a felismerés, hogy 48 útja közvetlenül már nem folytatható és fő céljai csak kompromisszumokkal érhetők el a kispolgárság jelentős tömegeiben makacsul él, sőt a modern, már a nagypolgárt támogató polgári fejlődés bontakozásának mintegy reakciójaként erősödik is a ragaszkodás 48 függetlenségi és demokratikus hagyományaihoz. Vidats János, akinek ill. apjának — gyáralapításával, részvénytársasággá fejlesztési sikertelen kísérleteivel, valamint a ferences józsefvárosi takarékpénztár alapításában vitt szerepével már találkoztunk, minden szempontból a legtermékenyebb szervezője lesz ennek az új viszonyokkal szembenálló elégedetlenségnek. Az ellentétek gyors kialakulását és polarizálódását jól mutatja 1867 pesti tisztújítása, mely hét részletben egész májuson át tart a főtisztviselők választásánál még kb. 4 ezer főnyi, a kisebb tisztviselők választásánál azonban már csak 2000- 2200 főre olvadó választóközönség jelenlétében. A képviselő-testületi tagokra ezúttal nem készítenek jelölést. Az eredmények már jól mutatják az új problémák szerinti elrendeződést és az élesedő ellentéteket. Rottenbiller választása 1861-ben még csaknem egyhangú volt. Most Szentkirályi Mór, a Józsefváros Deák-párti országgyűlési képviselője a szavazatoknak csak 2/3-át kapja, egyharmadot, 1365 szavazatot - bázisának erejére jellemzően — Vidats János. Thaisz Elek főkapitánynak is elég erős ellenfele akad Lombay Imre személyében (2628 :1326). Az alpolgármesteri állásra még mindig pályázó, emlékezhetünk, már 1848 -49-ben is e minőségben fungáló Ságody 678 szavazata Gamperl 3219 szavazatával szemben már inkább a régi tisztviselő iránti megszokás vagy kegyelet jele, mintsem valamely politikai megfontolásé. A még nem annyira konkrét várospolitikai, mint inkább általános bár személyeiben már sajátosan városi társadalmi bázisú ellentéteket egyelőre inkább még csak sejtető, mintsem elemezhető harcokban a győztes irányzat nagy túlsúlya ellenére is már világosan érezhető az ellenzék ereje, és — éppen Vidats személyének szerepén át az is, hogy ez bár nevében 48-as, de társadalmi bázisában már az utolsó évtized problémái alakították ki. S hogy hogyan, azt két év után, az addigra már a zsidósággal kiegészült választóközönség bázisán majd az országgyűlési képviselőválasztások jellemző eredményei fogják kifejezni. 98. Ferenc József koronázási kardvágása 1867. június 8-án a mai Koosevelt tér közepén emelt koronázási dombon. Háttérben jobbra a Festi Lloyd Társulat székháza