Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

99. Népünnepély a Vérmezőn a koronázás napján, 1867. június 8-án. Fametszet Jankó János rajzáról A koronázás De még mielőtt a városok tisztújítása megkezdődnék, 1867. április 26-án a Lánchíd pesti hídfőjénél földmunkások, kőművesek, majd kőfaragók jelennek meg. Zsákokat raknak le és ládákat; föld van bennük az ország minden törvényhatóságából, többnyire történetileg jeles helyekről. A koronázási domb építése kezdődik meg, melyről a király majd a hagyományos kardvágásokat fogja megtenni a négy égtáj felé. Közel másfél hónapi munka után időközben zajlik le a városok tisztújítása — június 5-én készül el a domb díszes neogót párkányzata, .széles felhajtója. Három nap múlva megtörténik Ferenc József magyar királlyá koronázása. Pest-Buda néhány napra Európa érdeklődésének központjába kerül: e napokban az osztrák udvari arisztokrácia és a diplomáciai testület jelenléte a város előkelő negyedének utcáin a valódi uralkodói székváros légkörét teremti meg. Amit csak erősít az, hogy a koronázás szertartásának már nem csupán Buda a színhelye: június 8-án az uralkodó feudális pompájú koronázási menete átvonul Pestre is; a király nemcsak a hagyományos négy kardvágást teszi meg Pesten, hanem az esküt is itt teszi le, a beivárosi templom előtti emelvényen. Amikor pedig két nap múlva a testvérvárosok küldöttségei színpompás felvonulásukon a királyi palota udvarán a városok ajándékait nyújtják át a kiráíyi párnak (a menetben a malomipar is képviselve van: jelképeként hatalmas liszteszsákot vivő kocsi gördül elő, lovas és gyalogos munkások veszik körül, magyar ruhában, magasra emelve az egyes malmok neveit viselő zászlókat — mintha a már régen elveszített melléktartományok lobogóit a koronázáson tartó arisztokratáknak akarnának válaszolni az új nagyhatalom, az ipar lobogói), a király biztosítja a küldötteket, hogy örömmel látja ,,e nagyreményű szép városok folytonos emelkedését, és kereskedelmének virágzó fejlődését . . . előmozdítását uralkodói kedves feladatának" tekinti. Az ünnepségsorozat (korszakunkban az első, de nem az utolsó) nem folytatás nélkül ért véget s kivált nem Pest-Buda számára: hiszen a politikai folyamat (melynek végső aktusát még csak az imént a koronázás pompája vette körül) megteremtve az Osztrák-Magyar Monarchiát, e napoktól kezdve valódi fővárosokká teszi a testvérvárosokat. Fővárosaivá az évszázadok óta ilyen teljességet el nem ért magyar államterületnek, olyan, a városfejlődés további menetét minden vonatkozásban döntően befolyásoló következményekkel (így pl. magával a városegyesítéssel is), melyeknek egyes, már ekkor jelentős részproblémáktól eltekintve a maguk teljességében való bemutatására azonban már csak a következő, a városegyesítés utáni korszak tárgyalásánál kívánunk visszatérni. A képviselő- Az élet persze nem állt meg a fővárossá válás nem csökkentette a társadalom már bemutaváiasztások tott ellentéteit, sőt éppen a kor nagy gazdasági fellendülésével még tovább élesítette, bonyolította azokat. Es hogy hogyan, a továbbiakban a társadalom milyen rétegeire kiterjedően, és azokat