Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

94. Kazinczy-ünnepség a Nemzeti Múzeum dísztermében 1859. október 27-én. Litográfia emelkedő hulláma most kezdi meg a korábbi alkalmi szövetségesek szétválasztását és a proletariátus új utak felé fordítását. Az ötvenes és a hatvanas évek fordulójának mindezek az abszolutizmus elleni mozgalmai és ezek sikerei, melyek Pestet valóban országos politikai központtá avatták, döntően ugyanis még a pest-budai proletariátus nagy tömegéből nőttek ki. Már az ötvenes évek legelején az élesszemű Jubál idézett tervezete is világosan kimondja, hogy a nép nemcsak a köztársaság felé hajlik, hanem „tökéletesen szociális reform felé gravitál". „Ügy hiszem — teszi hozzá —, nincs Isten, aki feltartóztathatná mindezen törekvést hosszabb időre." Másként fogalmazva persze, de ugyanezt mondja az a hivatalos vélemény is, mely szerint „az alsóbb osztályokban egy romlott, minden vállalkozásra képes szellem ütötte fel a fejét". Valóban, már az 1850-es évek elejének nagyszámú egyedi, egyenként még kis jelentőségű, de elsősorban Pest-Budára jellemző felségsértési ügye, rendzavarása együttesen egy egész széles társadalmi osztály egyre határozottabb politikai állásfoglalásáról ad hírt. Mert akár az 1850-ben Ferenc József születésnapján a Nemzeti Színházban a Gotterhaltét elfojtó füttykoncert és topogás tetteseiről, akár a Libényinek Ferenc József elleni sikertelen merényletével rokonszenvező megnyilvánulásokról legyen is szó, Pest-Budán mindenhol a „dolgozó és szolgáló" osztályok tagjaival találkozunk. Bár 1855 októberében a rendőrség már bizonyos nyugalommal jelenti, hogy Pesten nem működik forradalmi központi komité, a forradalom igénye ha szervezetlenül is, de mélyen ott él a tömegekben: első fokon a munkásságban és a proletarizálódó kisiparosságban. Egyre sűrűbbek a Kossuthot éltető és a császárt szidalmazó pesti emberek elleni perek. 1857-ben a rendőrség a József- és a Terézváros munkásságát tartja politikai szempontból a legromlottabbnak. Jellemző, hogy még a III. Napóleon elleni sikertelen merénylet is reményeket kelt az egy francia intervenciótól valamit váró pesti tömegekben. Az abszolutizmus lazulásakor meginduló, már említett nagy tüntetéseknek — ezek után nem meglepő módon — ugyancsak a pesti proletariátus adja meg tömegeit és radikális vonását. A rendőrség is hangsúlyozza, hogy a tüntetőket elsősorban a munkásságban kell keresni, amit a letartóztatottak társadalmi megoszlása igazol is. S bár a rendőrség utána inti a munkaadókat, hogy alkalmazottaikat tartsák távol a tüntetésektől, ennek ellenére a rendőrség az augusztus 20-i tüntetésekben az értelmiségi elemek mellett ismét a mesterlegények és inasok részvételét emeli ki, kikhez a „legalsóbb osztály" (nyilván tehát a napszámosok) nagy tömege csatlakozott. Ugyanez a panasz október elején: a tüntetésekben kézműiparos legények és általában az alsóbb néposztá-