Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

Pest-Buda az abszolutizmus és a központosítás ellen így a már 1851 nyarán elinduló Makk-féle szervezkedés (tagjai közül Jubált és Noszlopy Gáspár volt somogyi kormánybiztost itt Pesten fogják kivégezni is 1853-ban), 1863-ban a Jámbor Somogyi-féle szervezkedés (céljaként a Crouy grófi családnak mint az Árpád-ház leszármazottjának trónra ültetésé vei), vagy a hatvanas évek elején az Almásy Nedeczky-féle összeesküvés^ súlypontja egészben vagy részben Pestre jutott. Am a város igazi jelentőségét e mozgalmakban — és általában az egész az abszolutizmus rendszere elleni országosan kibontakozó szembenállásban — elsősorban nem ezek a többé-kevésbé sikertelenségre kárhoztatott fantasztikus vagy dilettáns módon szervezett összeesküvések adják meg, melyeknek a város inkább csak színhelye, mintsem (talán az egy Jámbor—Somogyi-féle mozgalmat kivéve) valódi bázisa. Pest nem ezek miatt lesz a császári rendőrség számára az ország legveszedelmesebb, sőt az egész birodalomnak is egyik legaggasztóbb pontjává. Maga a városi társadalom egésze az, ami veszedelmes itt az abszolutizmusra abban is elsősorban a proletariátus: az ekkor még mint láttuk — nagyrészt kézműipari munkásság, s mellette a jelentős hányadában társadalmi emelkedésében megakasztott főleg magyar kispolgárság és a már jórészt ugyancsak kispolgári eredetű diákság. Kérdés persze, hogy e heterogén összetételű ellenzék ilyen magatartásának motívumai között mekkora szerepe van a sajátlagosan nemzeti függetlenségi és ennek sodrában a németellenes, és mekkora a csak antiabszolutista tényezőknek. Ha a diákok esetén talán inkább az előbbinek vezető szerepéről beszélhetünk, a munkásság magatartásában - mint majd később meglátjuk - mindenesetre nagy szerepet játszott az abszolutizmus mint társadalmi és politikai rendszer, és mögötte már — közvetve — a bontakozó kapitalizmus iránti ellenszenv is. Úgy véljük, a jelentős részében nem is magyar nemzetiségű, sőt éppen külföldi munkássággal inkább az utóbbi tényező fogadtatta el a kifejezetten magyar nacionalista és magyar kulturális mozgalmakat mint az abszolutizmussal szembeni ellenállás egyelőre egyetlen kidolgozott, megfogalmazott formáját. Az abszolutizmus, mely a magyar polgári törekvéseknek, ha nem is ugyanolyan vonatkozásokban, de éppúgy ellensége volt, mint a munkásság felemelkedésének, így Pest-Budán kettős ellenféllel állt szemben: olyannal, mely minden kínálkozó alkalmat meg is ragadott a rendszer elleni tüntetésre. Vörösmarty temetése 1855-ben, Kazinczy születésének centenáriuma 1859-ben vagy néhány héttel ezután Kisfaludy Károly sírjának áthelyezése; 1860. március 15-én az évforduló alkalmából rendezett tüntetés (mely miatt Táncsics fog évekre börtönbe kerülni), és e tüntetés halálos áldozatának, Forinyák Géza joghallgatónak temetése, néhány nap múlva Széchenyi rekviemje megannyi ok Pest-Buda lakóinak gyakran több tízezres tömegeket talpraállító hazafias tüntetésekre. 1860 nyarától az októberi diplomáig az abszolutizmus visszavonulását újabb hatalmas fővárosi tüntetések kísérik, melyeken már Kossuthot és Garibaldit éltetik a tömegek és a diploma eredményeivel elégedetlenkedő legnagyobb, az egész ország számára példát szolgáltató mozgalmaknak is mind Pest-Buda lesz a színhelye. Az országgyűlés összehívása már lecsökkentette a tüntetéssorozat erejét - csak Teleki László búcsúztatása mozgatott még meg hatalmas pesti tömegeket. Ám az abszolutizmus lélegzetet nyert: az országgyűlés feloszlatása és az 1862. évi februári pátens még további energiákat vont el a tüntetésektől; az abszolutizmus váratlan visszacsapása demoralizálni látszik a saját programmal nem rendelkező tömegeket. 1862. március 15-énForinyák, Noszlopyék és a 49-es honvédek sírjainak megkoszorúzása már nem idéz elő nagyobb szabású tüntetést talán a pest-budai tömegek bizonyos kiábrándultságának jeleként is. Csak 1866-ban, a porosz háború idején tűnnek fel ismét vörös tollak a pesti ifjúság kalapján, és a hatóságok rémületét jól mutatja, hogy Kossuthot és Garibaldit éltető pesti gyerekek ellen indítanak vizsgálatot, bűnjelként foglalva le a gyerekek dobként használt ócska pléhfazekát. Pedig megnyugodhatnak: a forradalmi hullám 1860 61. évi emelkedésére újból már nem kerülhet sor; a kapitalizmus 93. Az öngyilkos Teleki László holtteste 1861. május 8-án