Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

mint inkább a proletariátus igen nagy voltának — végső fokon tehát a középréteg gyengeségé" nek következménye. Hiszen csak a pesti napszámosok és cselédek kategóriája a lakosság l/5-ét» a felnőtt népességnek meg éppenséggel 1/4-ét: 20, ill. 25%-át teszi ki. Bécsben ezek a rétegek a lakosságnak csak 12—13, Berlinben meg 8%-át jelentik — ami akkor is jelentős különbség, ha figyelembe vesszük, hogy a közép-európai nagyvárosok mellett akkor még számos, csak később odacsatolt, vele többé-kevésbé azonban már összeépült külvárosi település létezett igen nagyszámú, de a népszámlálásból ily módon kimaradt proletariátussal. Pesten és Budán még ehhez hozzáadva a tulajdonképpeni ipari munkásságot, a proletariátus aránya a kereső népesség 75%-át éri el. Pest-Buda így az itt felhalmozódó egyre nagyobb vagyon ellenére is a városegyesítés éveire alapjában és egészében még szegény város. Olyan körülmény ez, mely még akkor is feltűnő, ha a pesti nagy vagyonok a bécsi és még inkább a párizsi, hamburgi vagy londoni nagy vagyonokhoz képest meglehetősen szerényeknek tűnnek, de amit természetesnek kell találnunk akkor, ha még a kispolgárságnak és az alkalmazotti rétegnek is zömében szegényes viszonyaira emlékezünk vissza.16