Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

Az átlagéletkor meglepően alacsony voltát kétségtelenül az 5. évük előtt elhalt gyermekek nagy száma okozza. De — mint már az átlag életkor eltérései is mutatják ez sem egyforma az egyes városrészekben. Az összes halandóságnak a gyermekhalandóság a Belvárosban csak 42,4, a Lipótvárosban már 57,8, a Terézvárosban 60,7, Kőbányán, a József- és a Ferencvárosban 65 — 69%-át teszi ki; utóbbi két városrészben az arányt nagymértékben rontja az ide ápolásra kihelyezett, nagyobbrészt törvénytelen gyermekek abnormisan magas halandósága. Legjobban a különbség talán az orvosi segítség nélkül meghalt gyermekek arányánál látszik: míg ez a Belvárosban csak 15,68%,, a Józsefvárosban már 45,45, Kőbányán pedig 65,19%,. Ugyanígy a szegénynegyedekben pusztít legjobban a sokféle járvány és leginkább a kor félelmetes epidémiája, a kolera is. 1866-ban a kolerahalandóságban a Terézváros kültelke vezet, majd a Józsefváros, Kőbánya és a Ferencváros következik a Belváros és a Lipótváros viszonylag megkímélvék. A városegyesítés éveiben, 1872 73-ban dühöngő kolera Pesten 2215 halottat követel. A lakásán elhalt 1195 személyből (nem számítva tehát a kórházban meghalt, nyilván ugyancsak főleg a szegényebb rétegekből kikerült betegeket) a Belvárosban csak minden 639 emberre jutott egy; ez a szám Terézvárosban 212-re, a Józsefvárosban már 111-re, a Ferencvárosban 60-ra, Kőbányán 41-re ( !) száll alá. A kór a Terézváros belterületének: a Király és a Szerecsen (a mai Majakovszkij és a Paulay Ede) utca környékének zsúfolt bérkaszárnyáiban, a külső Józsefváros és a külső Ferencváros egészségtelen, apró házakkal beépítcttkisutcáibanszedi leginkább áldozatait. A Gólya (ma Bókay János) utca, Illés utca, József utca (47 halott), Sertéskereskedő (a mai Népszínház) utca (64 halott) a Józsefvárosban, a Soroksári (ma Ráday) utca, a Ferenc (ma Berzenczey), a Flórián, a Liliom, a Páva, a Temető (ma Mester), a Viola utca a Ferencvárosban a fészkei: zsúfolt, csatornák és folyóvíz nélküli lakásokkal, sok pincelakással. A Páva utca 2-ben 14-en betegszenek meg, közülük 8 hal meg; a 32. szám alatt 11: 6 az arány, a Homok utca 7-ben 12 betegből csak 3 marad életben. - Budán a kisebb laksűrűség még a lakások kezdetlegesebb technikai felszereltsége mellett is az 1872 — 73. évi kolerában némileg jobban megkímélte a népességet. Pest 1,3%-os halandóságával szemben Budán (Óbudával együtt) a halandóság ekkor csak 1,1% volt; ezenbelül is a tulajdonképpeni Budáé csak 0,97%, míg a nagyban munkások és napszámosok lakta Óbudán 1,9%-ra ment fel a halandóság. Budán a rendezetlen Tabán vezetett: lakosságának 1%-a vesztette életét. Kialakuló modern nagypolgári, nagytőkés réteg, polgárosodó arisztokraták, elzárkózni kezdő A budapesti dúsgazdag görög- szerb kereskedőpolgárok, a bontakozó polgári államapparátus vonzásában a társadalom fővárosba áramló vidéki dzsentri; kispolgárrá válásukban meggátolt kisiparosok, tollasodó ^^izal

°' kiskereskedők, növekvő számú, ám jórészt alacsony fizetésű hivatalnokság; rohamosan és hatalmas arányokban növekvő létszámú proletariátus; ugyanakkor nemzetiségileg befejezetlen, összetett, alakuló kép, erősen gyarapodó magyarsággal és akkor még túlnyomórészt német nyelvű zsidósággal, lassan háttérbe szoruló német polgárokkal: ez a sokféle ellentétes elemből Összetevődő kép a városegyesítés kora Pest-Budájának társadalma. Az elemek még nincsenek összeforrva: a városok lakosságát egyrészt még pesti, budai vagy éppenséggel óbudai, gazdaságilag a városok eltérő profiljai folytán nagyon is megalapozott lokálpatriotizmus választja szét — nagy ellentábort hozva létre a társadalomban a városegyesítéssel szemben. De még a városokon belül is eltérnek egymástól egyes negyedeik. Budán a Várban ünnepélyes hivatalnoki hang és stílus uralkodik; a Rácváros már inkább falusias, a Vízivárosban iparosok és kereskedők gyűlnek össze. Választóvonal a nemzetiségi különbség is (mely a munkásság sorait is képes átmenetileg megosztani, kapóra jővén reakciós törekvéseknek). Hozzájárulnak ehhez még bizonyos vallási ellentétek (melyek pl. a zsidóságon belül is képesek meghasonlást támasztani), de legnagyobb vízválasztó a vagyoni különbözőség, mely az ellentétes politikai pártok társadalmi bázisában, végül pedig a munkásmozgalom kialakulásában fog visszatükröződni. A városokon belül a sokféle különböző alapú elkülönülés erejét az ötvenes években még fokozza az abszolutizmus nyomása alatt kialakult, általánosan jellemző politikai bizalmatlanság is. „Különben a hajdani jókedv, szívesség és bizalmasság majdnem egészen kiveszett panaszkodik az 1850-es évek végén Hunfalvy János. Apró körök alakulnak, melyek egymástól elzárkóznak, egymást féltékenyen szemmeltartják." így még az uralkodó osztályokon és a középrétegeken belül is gyenge a nyilvános társasélet és erős az elzárkózás. Nincsenek társas körök a szellemi és művelt emberek számára: a főnemesség elbástyázza magát lefelé, de ugyanezt teszi a polgár irányában a köznemesség is. A nemesség kiábrándult és demoralizált, a polgárság viszont még önző a közcélokkal szemben. Csupán külsődleges, nem szerves alkalmak: színház, télen táncvigalmak, nyáron kirándulások s csak a korszak vége felé a sport társas űzése a társaságot még úgy-ahogy szervezni képes tényezők. Es végül egy kortársi megjegyzés, mely már általános, a kapitalista fejlődés kibontakozásának korára általában is jellemző megállapítást tesz: ,,A méltóság és érdem hiányát gyakran túlságos fényűzés meg üres gőg takarja." A városfejlődésnek a társadalomra is kiható legjellegzetesebb, leghangsúlyosabb vonása azonban a máris érezhető erős polarizáltság. Ez nem annyira a vagyonos rétegek aránylag csekély,