Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873
A foglalkozás szerint jogosult óbudai munkásság számát 500-ra becsülte). Emellett Óbudán egy — mint láttuk már innen Pest felé szivárgó, de még így sem jelentéktelen kereskedőréteget is találunk. A várostérkép budai oldalának társadalmi kontúrjait így (Óbudát leszámítva) még inkább a feudalizmus utolsó évtizedeire jellemző kategóriák határozzák meg. E körvonalak immár egyértelmű tartalommal akkor telnek meg, ha a térképre a lakosok konkrét foglalkozása szerinti színeket is felvisszük. A Bel- és a Lipótváros „patrícius", ill. „nagykereskedői" lakosságában most válnak észlelhetőkké a palotáikban, bérházaik reprezentatív emeletén vagy előkelő szállodai lakosztályokban lakó vidéki, jórészt arisztokrata földbirtokosok is és a járadékukból élők rétegének közel fele. Mellettük a Belvárosban a megyei és állami hivatalnokok, az ügyvédek (közel 50%-uk) és közel fele részükben az irodalombó-1 élő emberek csoportosulnak. Az ügyvédek további 25%-a a Lipótvárosban telepszik le, ahova a városegyesítés utáni években, követve a Ferenciek teréről az Alkotmány utca körüli negyedbe átköltöző bíróságokat, egyre nagyobb részük fog majd áthúzódni. A sütőipar és a vendéglátóipar mesterei s velük együtt alkalmazottaik is együttesen kb. 2/3 részben a Bel- és a Lipótváros lakói; 1/3 részükben itt laknak Pest szabói, s ugyanilyen arányban a finomabb igényekre dolgozó kézműipari ágak (órás, gépész, műszerkészítő, könyvkötő) mesterei és alkalmazottai. De a nyomdászok és a bőriparosok 1/3-a is még a Belvárosban lakik. A Terézváros, ekkorra már a város legnépesebb kerülete, belterületének közép- és részben kispolgárságán belül helyt ad a szabók, aranyművesek és iparosfestők több mint fele részének, az ácsok több mint felének. A kereskedőknek is majdnem fele itt lakik; persze nem annyira a nagykereskedők, hanem a kis- és a detailkereskedők, s a nem vagy csak félig-meddig önálló kereskedelmi szakszemélyzet: a könyvelők, ügynökök és alkuszok. Az értelmiség a Terézvárost többnyire elkerüli, kivéve az egészségügyi személyzetet, orvosokat, gyógyszerészeket, bábákat, akiknek több mint 1/3-a a lehetséges pácienseket követve terézvárosi lakos. Jellegzetes színt ad viszont a Terézvárosnak az, hogy a „művészek" fele itt lakik; ez azonban nem csupán a Nemzeti Színház tagjait jelenti, hanem a Király (a mai Majakovszkij) utca és környéke zenés kávéházainak és mulatóinak a statisztika által ugyancsak művészként kezelt énekeseit és zenészeit is. A Terézváros kültelke, a Józsefváros és a Ferencváros ezzel szemben a legsajátlagosabban iparos-kispolgári_városrész; a Múzeum körüli néhány utcában kialakult nagypolgári és arisztokrata palotacsoport lakói a városrész társadalmának jellegét már nem tudják megváltoztatni. Kereskedőt itt alig találunk; mintegy 13%-uk lakik csupán e kerületekben. Viszont a Terézváros kültelkein és a Józsefvárosban húzódnak össze a cipészek: 56%-uk, 2748 fő lakik e két szegényes városnegyedben, ugyanúgy az építőiparosok 58%-a (1943 fő) is. A mészárosok a József- és a Ferencvárosban csoportosulnak, velük együtt az asztalosok, a lakatosok és a kovácsok. Ugyanígy - emléküket mai napig a Kis- és Nagyfuvaros, valamint a Bérkocsis utca őrzi — e környéken (a Ferencvárosba is átnyúlva) gyűlik össze a város fuvarosainak 69%-a: 668 fő. E kerületeket kedveli - az orvosokat kivéve — általában az értelmiség is: nem túl jó bizonyítványaként vagyoni helyzetének. Igen erős végül e három kerületben a munkások és a napszámosok aránya is. A napszámosoknak a Terézváros kültelkein 26, a Józsefvárosban 27, a Ferencvárosban 13, a hozzájuk tartozó kültelkeken és Kőbányán további 17%-a lakik; közel 83%-uk, összesen kb. 18 ezer fő ezeknek a városnegyedek lakosa. Összlakosságukon belül e réteg 14 — 16, Kőbányán éppenséggel 30%-ot jelent. Budáról hasonló részletességű adataink nincsenek; itt csak a lakásviszonyok bemutatása kapcsán már elmondottakra tudunk utalni. Nem véletlen, hogy a városrészek társadalmi profiljának megállapításánál olyan nagy hang- Li lakássúllyal szerepelt a szobánkénti átlagos laksűrűség. Szoros függvénye ez ugyanis a lakások árának [viszonyok és lakóik anyagi lehetőségeinek, s ilyen módon biztos jelzője vagyoni viszonyaiknak is. - kerületi A városegyesítés évében a Fővárosi Statisztikai Hivatal felmérte Budapest lakásviszonyait. " Jelle ít zetesse 9 ei Kiemelte egyrészt az általa ínségesnek, ill. szegényesnek minősített lakásokat (szoba vagy szoba-konyha a pincében, ill. földszinti udvari 1 vagy 2, ill. 1 udvari és 1 utcai szobás lakás; utóbbival egyenértékű a III. emeleti ugyanilyen lakás is), másrészt a középosztályú (2 utcai és 1 udvari szoba a II. és III. emeleten; utóbbiakból az egész városban csak 265 található) s végül a nagy lakásokat (I. emeleti 3 utcai, 3 udvari vagy 4 utcai 2 udvari vagy 5 utcai, 1 udvari szobával); ezek összes száma csak 83 volt. Az a körülmény, hogy bizonyos szegényes lakáskategóriák a vagyonos negyedekben olcsóbbak, mint a szegény városnegyedekben, egyszerűen magyarázható részint abból, hogy a szegényes negyedekben a megélhetés egyéb költségei (élelmiszerek stb.) annyival olcsóbbak, hogy (tekintetbe véve még ezeknek a munkahelytől való kisebb távolságát is) kifizetődőbb az itteni valamivel drágább lakás. Ennek a 244. oldalon levő táblázatban részletesen bemutatott képnek kiegészítéseképp szolgálhatnak azok az adatok, melyek megmutatják, hogy városrészenként hány személy lakik ötöd- vagy ennél többed magával egy szobában. A Belvárosban ugyanis 4023, a Lipótvárosban 16* 243
