Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

biak ugyanis még csak akkor, a hatvanas évek második felében indulnak el a magyarosodás útján. A szláv bevándorlók túlnyomórészt a proletariátus különböző fokain helyezkednek el a házi cselédségtől kezdve a jól fizetett szakmunkásig (sajátos csoportot alkot a kispolgárságban a nagyszámú cseh —morva származású sörmérő, kávés, vendéglős), új helyzetükben így végül is miben sem különbözve magyar, német vagy szerb társaiktól. Az 1850. évi 17 és fél ezer főről 1857-re csak Pesten 23 ezerre, 1870-re pedig közel 40 ezerre emelkedő létszámú zsidóság azonban a hazai (és sajátlag a pest-budai) polgári fejlődésben korszakunk során már olyan jellegzetes pozíciókat épít ki magának, melyek e zsidóságot a városfejlődés következő korszakára felekezeti viszonyainak alakulásán át társadalomtörténeti szempontból is kiváló jelentőségűvé teszik.15 5. A TÁRSADALOM A VÁROS TÉRKÉPÉN A pest-budai társadalom nemcsak a kortársi statisztikák, népszámlálások összeíró ívein áll össze meghatározott, többé-kevésbé világos körvonalú csoportokká; rá vetíti kategóriáit a nagyváros térképére is. Csoportonként többé-kevésbé jellegzetes módon helyezkedve el a szélességben és magasságban egyaránt terjeszkedő, növekvő nagyváros egyes városnegyedeiben, kialakítva vagy megerősítve azoknak a maguk, lakosaiknak társadalmi helyzetéből kirajzolódó jellegzetes profilját, s a lakosságot a bontakozó helyi érdekek szerint is részint tovább differenciáló, de más szinteken ugyanakkor integrálni is kezdő erővonalak kontúrjait. Az egyes városrészeket elsődlegesen a lakosaik vagyoni viszonyait érzékeltető mutatószá- A vagyon és a mok különbözősége választja el egymástól. A legvagyonosabb városrészeket a térképen a Duna műveltség és a Kiskörút által közrefogott terület jelenti: a Belváros és a tulajdonképpeni Lipótváros. szermt 1869-ben e két városrészben (lakosságuk a pesti népesség 33 %-a) fizették Pest összesen mintegy 1 millió 930 ezer forintnyi jövedelemadójának 67 %-át, 1 millió 300 ezer forintot, s az 1857 — 1869. évek átlagában a házbéradó 58 %-át. E városrészekben 100 szobára csak 199 lakos jut; 424 lakosra jut 100 cseléd, és csak minden 35. ember napszámos. A következő kategóriát a Terézváros jelenti: a Kiskörúttól kifelé a Váci és Kerepesi utak között elterülő városnegyed. Az 1869. évi jövedelmi adónak 20, az 1857 és 1869 közötti házbéradónak 29 %-a származik innen. A kerület Pest népességének 40 %-át adja: az aránylag nagy adóösszegek így a lakosság vagyoni helyzetét illetőleg a két belső kerületénél már sokkal szegényesebb viszonyokról árulkodnak. A városrész sajátos helyzetét a maga teljességében csak akkor fogjuk meglátni, ha egy, a Nagymező utca és déli meghosszabbítása által alkotott vonallal a városrészt egy belső és egy külső negyedre vágjuk szét. Mert e két, nagyjából azonos lélekszámú (36— 37 ezer) negyed további jellemző adatait egybevetve azt látjuk, hogy míg a beltelken 100 szobában 340-en laknak, még csak minden 19. lakos napszámos, és 100 cseléd tartásához 281 lakosra van szükség, a Terézváros kültelkén e kategóriákban már 401, 6 7 és 1821 számokat találunk. A Józsefváros és a Ferencváros a Kiskörút, a Kerepesi út és a Duna által határolt területén a pesti lakosság 37 %-a már csak kb. 240 ezer forint jövedelmi adót fizet, az 1870. évi Pest városi összegnek mindössze 12 %-át, s az utolsó 12 év házbéradójából is csak 13 % jut rá. Lakásaiban egy szobában már inkább négyen, mint hárman laknak (100 szobára a Józsefvárosban 379, a Ferencvárosban 374 személyt számíthatunk Kőbányán viszont 452-t); és minden 6 7. személy (Kőbányán minden harmadik) napszámos munkákból él. 100 cseléd már csak 1740 személyre jut. Olyan mutatószámok ezek, melyek e kerületek lakosságának inkább a Terézváros külső részeihez hasonló viszonyaira utalnak. Buda vonatkozásában adataink a pestihez képest eleve sokkalta szegényesebb viszonyokról számolnak be. A Budáról befolyó egész (I—III. osztályú) jövedelmi adó 1874-ben a pestinek csupán 5,3 %-a, s még a házbéradó is csak 20 %-a a pestinek. Egész Buda házbéradója alig hogy felülmúlja a József- és a Ferencváros 413 ezer forintnyi összes házbéradóját. A különbséget azonban legjobban az mutatja, hogy míg Budán ezt az összeget 3988, addig Pest e két városrészében csak kb. 2840 ház fizeti; ez a körülmény minden kommentár nélkül is igen jellemzően mutatja a jobbpart kisszerűbb viszonyait. A budai laksűrűséget és a cselédek számarányát a 242. lapon levő táblázat mutatja be. A táblázat világosan mutatja a Vár általában szegényes jövedelmi és házbéradó viszonyai ellenére is viszonylag kényelmes, egész Budapesten legkedvezőbb laksűrűségét és legnagyobb cselédlétszámát; ezt egyrészt a budai törzsökös polgárság aránylag kényelmes családi házai és ugyanakkor az aránylag igen nagyszámú, a cselédtartásra rangjánál fogva szinte kényszerülő hivatalnokréteg jelenléte magyarázza. De a táblázat többi adata is (Újlak és Óbuda kivételével, ahol a laksűrüség megközelíti a József- és Ferencvárosét) viszonylag kedvező laksűrűségről számol be. Ám jellemző módon ugyancsak Újlak és Óbuda az, ahol a cselédek aránya Pest bármely kerületéhez képest is sokkal rosszabb. Ez a vagyonosabb elemeknek szinte teljes hiá-1(5 241