Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

a nó'cselédek és a napszámosok között azonban a szlovák elem a túlnyomó; az ipari népességben (mestereket és munkásokat nyilván egybefogva) 3/4 résznyi német mellett 1/8 a magyar és 1/8 a szlovák. Mindennapi érintkezésben elsősorban a német és a magyar nyelv dívik, bár kétségtelen, hogy a magyar nyelvismeret már korszakunk elején is s a németek között is terjedőben van: nagy részük legalábbis ért magyarul, és már ritkaság az üzlet, ahol valaki ne tudná magyarul kiszolgálni a vevőt. Szlovákul inkább csak családi körben beszélnek, a görög, szerb, román és jiddis nyelv már legfeljebb a kereskedők üzleti tárgyalásaiban használatos. Korszakunk végéig, a városegyesítés éveiig ezek az utolsó, említett korlátaik ellenére is legalább bizonyos körben teljes, számszerű adatok a városok nemzetiségi arculatáról. A korszakunkban lezajló átalakulást illetőleg a továbbiakban így már csak a lakosság származáshelyét, ill. vallását kimutató adatok kombinációjára vagyunk utalva. A felekezetek létszámának alakulása Pest-Budán 1857 - 1869 Pest Buda Óbuda 1857 I860 1857« 1869 1857 1869 Római katolikus 96 218 136 892 29 250 46 979 6 964 11 753 Evangélikus 7 908 11 874 634 2 027 118 415 Református 4 224 10 470 260 1 715 340 823 Görögkeleti** 1 056 1 277 431 551 40 10 Izraelita 23 101 39 384 1 537 2 554 3 439 2 952 Egyéb 144 579 --49 Összesen 132 651 200 476 32 112 53 826 10 901 16 002 * Csak az idegenek nélküli népességben. ** Együtt az igen csekély számú görög katolikussal. A táblázat elemzése azt mutatja, hogy mivel magyar nemzetiségűnek egészükben csak a reformátusokat és részben a katolikusokat tarthatjuk (az evangélikusok között — az istentisztelet német vagy szlovák nyelve körül folyó harc tanúsága szerint — a magyar elem jelentéktelen kisebbség lévén), az 1850 és 1857 közötti, különben sem nagyarányú népességszám-növekedést e szempontból még figyelmen kívül hagyván, a pesti népességszám 1857 és 1870 között 68 ezer főnyi növekedésében a magyar elem gyarapodásának, tehát az 1851. évi nemzetiségi megoszlás módosításának szempontjából csak mintegy 47 ezer főnyi népesség jöhet tekintetbe. Mivel azonban ebből a még a népszámlálás időpontjában sem pesti illetőségű és Horvát-Szlavónországból, a Monarchia osztrák tartományaiból, továbbá a Monarchián kívüli külföldről jött összesen 12 512 főnyi csoport legalább 10 ezernyi katolikusát le kell vonnunk — ugyanúgy, mint e csoport 1857 előtt Pesten már illetőséget szerzett (de nyilván nagyrészt 1857 után bevándorolt) külföldiéinek mintegy 18 ezernyi tömegéből is annak legalább felét —, a katolikusok számának összes növekedéséből tehát legalább 18 ezer személyt mint nyilván nem magyar nemzetiségűt azonnal le is számíthatunk. Ehhez járul az ugyancsak nem pesti illetőségű, de magyarországi eredetű népességben is erősen képviselt, a szlovák lakta megyékből származó, katolikusnak tekinthető népesség: újabb legalább 6 — 7 ezer fő. A katolikusok számának növekedése ilyen módon a magyar elemet mintegy csupán 15—16 ezer fővel erősíti; a reformátusokkal együtt tehát a magyarság növekedése a városban legjobb esetben sem megy túl a 23 — 25 ezer főn. Ez végül, minden nagyarányú számbeli növekedés ellenére is, a városegyesítés évére a magyarok arányszámának, kivált a három városban együtt, az 1851. évihez képest egyelőre inkább csökkenését és semmi esetre sem jelentősebb növekedését sejteti. A város egészének a végül is minden kortárs által egybehangzóan észlelt és vallott bizonyos magyarosodása így egyrészt inkább az itteni német nemzetiség meginduló, másrészt az újonnan érkező szlovákság máris kezdődő asszimilációjának következménye. Olyan folyamat ez, melyről kulturális vonatkozásban még szólni fogunk, melynek létrejöttében azonban nyilvánvalóan nagy része lesz az e nemzetiségeket összefogó társadalmi rétegek a várost a magyarországi nemzeti piachoz kapcsoló vagy odatartozását kifejező tényezőkkel való szoros és egyre szorosabb kapcsolatának. így a német kereskedő vagy iparos polgár az egész országból itt összegyűlő magyar üzletfelekkel, ill. kivált 1867 után magyar hatóságokkal, a szlováknak döntően magyar munkásokkal való állandósuló kapcsolata induló magyarosodásában alighanem a döntő szerepet fogja játszani. A népességszám emelkedése a magyar mellett ilyen módon elsősorban egyrészt a szlovák és a cseh —morva sziléziai szláv elemekből, másrészt a testvérvárosok zsidóságából állt elő: utób-