Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873
tás is ezek után már csak a ruházkodáson, ill. az amúgy is szerény bútorzaton képzelhető el egy akárcsak rövid ideig tartó betegség pedig a család egész költségvetését felboríthatja, bármiféle tartalék képzésére semmiféle lehetőség nem lévén. „Az általánosan uralgó drágaság következtében — írja már 1871-ben A Hon egy háromtagú családot a legszorgalmasabb munkás sem képes az alárendeltebb osztályból munkája után tisztességesen fenntartani." A városegyesítés éve a pest-budai munkásságot kétségtelenül még a konjunktúra sodrában találja. Helyzetét: munkalehetőségeit és bérviszonyait a gazdasági válság igen gyorsan és hoszszú időre le fogja rontani s főleg a szakképzetlen munkások egy részét talán el is űzi az immár Budapestté változott Pest-Budáról. A periódus végén már ennek ellenére is végleges formájában kialakul Pest-Buda ipari munkásosztálya és körülötte a város tágabb értelemben vett proletariátusa: napszámosai, cselédjei — ha még nem is egészükben, de már jelentős részükben tagjaiként és leendő harcosaiként a városok most kibontakozni kezdő munkásmozgalmának is.14 4. A VÁROS MAGYAROSODÁSA A társadalom átalakulásának e három rétű, társadalmi osztályok szerinti folyamata mellett, vele párhuzamosan és tőle nem függetlenül zajlik le egy részben más típusú, de alapjában mégis csak társadalmi jellegű folyamat: Pest-Buda nemzetiségi összetételének bizonyos megváltozása is. A folyamat kezdőpontja világosan áll előttünk: a testvérvárosok 1851 márciusában lezárult összeírása ui. kiterjedt a nemzeti hovatartozás vizsgálatára is — a következő eredménnvel: Pest-Buda „honos" népességének nemzetiségi összetétele 1851-ben Pest Buda (Óbudával) össznépesség 119 321* 53 614* Ebből honos** 96 328 45 957 ebből magyar 31 965 7 555 német 33 884 27 939 szlovák (szláv) 4 187 1 307 szerb 570 1 180 román 198 16 horvát-illir 87 — cigány 84 — egyéb 201 46 zsidó 12 642 4 976 * Távollevők és katonák nélkül. ** Pesten 12 500, Budán 2938 személy nemzetisége feltehetően nem volt megállapítható. A táblázat alapvető hiányossága, hogy a városban tartózkodó ún. idegen népességet (köztük azonban sok, már több éve itt tartózkodó, ám városi lakhatási vagy polgárjogot nem szerzett személyt) nem vette számba. Másik, a kortársak számára feltűnő hiányossága a német elem legalábbis Pesten a valóságnál magasabban kimutatott száma volt. Megütközésének efelett a városi tanács és Terczy Konstantin pesti polgármester hangot is ad: nemsokára le is váltják hivataláról. A két hiányosság között az összefüggés nyilvánvaló: a városba legújabban érkezett, ott illetőséget még nem szerzett személyek már túlnyomórészt nem német nemzetiségűek; s azt, hogy 1848-ig a város vonzóereje az ország távolabbi részeire még nem terjedt ki, a román és horvát nemzetiségűek hiánya világosan érezteti. A táblázat — mindezen megfontolásoktól függetlenül mindkét városban már a magyar és a német elem együttes túlsúlyát mutatja; egymás között pedig Pesten egyensúlyát, Budán ellenben a magyarok még erős kisebbségi helyzetét — valamint a görög szerb elemek létszámának már említett lecsökkenését. A sommás számokon belül a nemzetiségi eloszlás több esetben elég pontosan egybeesik a társadalmi rétegeződéssel. A kortárs megfigyelő szerint ugyanis a nemesség, a magasabb hivatalnokság és (ezt mi tesszük hozzá) jó részében az értelmiség is magyar; az iparos polgárság általában német (Pesten erős, bár jórészt szegény magyar kézműiparos réteget is találunk); a kereskedelem is elsősorban német (tegyük hozzá: legalábbis német nyelvű), bár benne mindegyik nemzetiségnek elsősorban az ekkor még ugyancsak német nyelvű zsidóságnak — megtaláljuk a maga képviselőit. A város körüli konyhakertek főleg szlovákok és németek, a budai szőlők németek és szerbek kezén vannak. A proletariátus vegyes nemzetiségű:
